Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.

Alzheimer-kóros betegek vérében perifériás immunrendszeri mutációkat figyeltek meg, ami epigenetikai diszregulációra utal.

Egy új olyan könnyen támadható gyógyszercélpontot azonosítottak amerikai kutatók 3D emberi sejtmodell létrehozásával, amely Alzheimer-kórban az agysejtek és az immunsejtek közötti kapcsolatok tanulmányozására használható. 

A transzglutamináz-2 enzimnek a coeliakia kialakulásában központi sze­repe van, így az enzim blokkolása ígéretes terápiás lehetőség. A direkt és specifikus, újgenerációs transzglutamináz-2-inhibitor ZED1227 az első nem diétás kezelés, mely humán klinikai vizsgálatban alkalmasnak bizonyult a gluténterhelés mellett bekövetkező nyálkahártya-károsodás megelőzésére.

A különféle G-fehérjéhez kapcsolt receptorok szerkezetén alapuló tervszerű gyógyszerfejlesztés új, eddig ismeretlen típusú, célzottabb hatású molekulákhoz vezethet el. A fehérjék térbeli szerkezetének feltárása a jelátvitel mechanizmusának jobb megértését is lehetővé teszi. Mindez megkönnyíti a meghatározott tulajdonságokkal rendelkező molekulák célzott fejlesztését, és végeredményben specifikus farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagokat lehet ilyen módon kifejleszteni.