Az NSCLC immun-ellenőrzőpont gátló kezelésének immunológiai mellékhatásai utalhatnak a végső kimenetelre

A genetikai eltérésen alapuló célzott kezelések jelentős túlélési előny nyújtanak a mutációt hordozó betegeknek, ezeket a citotoxikus kemoterápiás kombinációkat megelőzve elsőként kell adni. Az immunellenőrzőpont-gátlók kombinációban és monoterápiában is alkalmazhatóak, de első vonalban csak akkor, ha mutáció nem igazolható. 

A F. Hoffmann-La Roche és a Genentech közös klinikai vizsgálatában kiterjedt stádiumú kissejtes tüdőrákban (SCLC) szenvedő betegekben az első vonalbeli kezelésként alkalmazott atezolizumab a placebóhoz képest szignifikáns mértékben javította a teljes túlélés (OS, overall survival) medián időtartamát.

A kissejtes tüdőrák a tüdő rosszindulatú megbetegedéseinek 10–15%-át teszi ki. Az első vonalas gyógyszeres terápiában több mint harminc éve nincs előrelépés, a platina–etopozid kezelés a standard. Két fontos, lezá­rult harmadik fázisú klinikai vizsgálat is igazolta előrehaladott stádiumú betegség esetén azt, hogy az immunterápia kombinálása a hagyományos platina–etopozid kezeléssel egyértelmű terápiás előnnyel jár (IMpower133, CASPIAN), összevetve a standard kemoterápiás metódussal első terápiás vonalban. Az IMpower133-as vizsgálat részletes ismertetésével a már be­fogadott indikációval rendelkező PD-L1-inhibitor atezolizumabkezelés hatékonysági analízisére fókuszálunk.

Ismét bebizonyosodott, hogy kiterjedt kissejtes tüdőrákban a standard kemoterápia mellé adott PD-L1 gátló meghosszabbítja a betegek túlélését.