Targeting the cytosolic selenoprotein thioredoxin reductase 1 (TrxR1, also named TXNRD1) has emerged as a promis­ing strategy to exploit redox vulnerabilities in cancer. How­ever, both preclinical observations and recent mechanistic studies indicate that TrxR1 inhibition can have context‑de­pendent outcomes. This article synthesizes a mechanistic framework linking cytosolic redox buffering, proteostasis, receptor tyrosine kinase (RTK) signaling, and immune sur­veillance with treatment responses. It highlights the dual functional roles of the TrxR1-substrate TXNL1 (also named TRP32), discusses intracellular transcriptional crosstalk shaping treatment sensitivity, and outlines potential combi­nation strategies with RTK modulators.

Magy Onkol 70:128- 135, 2026

Az adiponektin–PEPITEM jelátviteli útvonal feltárása új fejezetet nyithat több ízületi gyulladással járó kórkép terápiájában.

Egy új hatóanyagcsoport a fertőzésekkel szembeni védekezőképesség csökkentése nélkül képes mérsékelni a gyulladást.

Mono- és bispecifikus nanomolekulák segíthetnek abban, hogy az allergiás reakció el se induljon.

A légzőizomtréning (IMT) klinikailag releváns mértékben képes javítani mind a radioaeroszol-depozíciót, mind a tüdőperfúziót poszt-Covid–19- szindrómás betegeknél. Klinikai vizsgálati eredmények alátámasztják az IMT pulmonológiai rehabilitációba integrálásának fontosságát az inhalált hatóanyagok depozíciójának javítása és a perfúzió növelése céljából.

A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.

Jó eredményeket mutatott egy fázis II. klinikai vizsgálatban a félévente injekciózható, hármas hatóanyagú terápiás megközelítés.

A széles körben alkalmazott koleszterincsökkentő hatóanyagról kiderült, hogy hatékonyan alkalmazható a tripla negatív emlőrák kiújulása ellen.

A Spanyolországban 2021–2022 során, valós körülmények között végzett EMAYIC obszervációs vizsgálatban csaknem 500, szívelégtelenségben (HF) és pitvarfibrillációban (AF) szenvedő beteg vett részt, akik napi 60 mg edoxabanterápiában részesültek. A megfigyelt vérzési arány tekinte­tében a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) három kategóriája (megtartott, csökkent, súlyosan csökkent) között nem volt különbség, és a vizsgálat mindhárom csoportban alacsony, összehasonlítható mértékű incidenciát igazolt súlyos vagy klinikailag releváns, de nem súlyos (clinically relevant non-major – CRNM) vérzés tekintetében. A stroke előfordulási aránya is alacsony (1,5%) volt, súlyos mellékhatásokat pedig nem tapasztaltak az edoxabankezelés során.

Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a szöveti inhomogeni­tásokat és a valódi szóródási feltételeket figyelembe vevő, ún. modellalapú számolási algoritmusnak milyen hatása van a dózis-térfogat paraméterekre fej-nyaki daganatok brahiterápiájánál.

Anyag és módszer: Huszonnégy beteg brahiterápiás besugár­zási tervét újraszámoltuk a modellalapú „Advanced Collapsed Cone Engine” (ACE) algoritmussal. A céltérfogat dózisviszo­nyait a nagy dózissal besugarazott térfogatokkal jellemeztük, és meghatároztuk az alacsonyabb dózisokkal besugarazott térfogatokat. A védendő szervekre a nagy dózist kapott kis térfogatok dózisait, valamint átlagdózisokat számoltunk.

Eredmények: A hagyományos számolási algoritmus szinte min­den paraméterre nagyobb dózist adott, mint az ACE. A V100-ra és D90-re 1%-nál kisebb volt az eltérés. Az állkapocs dózisai 2–3%-kal, a bőr dózisai pedig 4–7%-kal voltak kisebbek az ACE-szel. A nyálmirigyekre 5–8% közötti volt az eltérés. A kü­lönbségek a legtöbb esetben szignifikánsak voltak.

Következtetések: Fej-nyaki daganatok tűzdelésénél a ha­gyományos számolási algoritmus túlbecsüli a céltérfogat és a védendő szervek dózisait. Az új számolási algoritmus klinikai alkalmazása ma még nem javasolt.

Bodács I, Takácsi-Nagy Z, Major T. Modellalapú és hagyo­mányos dóziseloszlás-számoló algoritmusok dozimetriai összehasonlítása fej-nyaki daganatok nagy dózisteljesítményű brahiterápiás kezelésénél.

Magy Onkol 70:33-39, 2026