Bevezetés: Kolorektális daganatoknál az őrszemnyirok­csomó-biopszia még mindig ellentmondásos. A nyirokcso­mó-metasztázis a legfontosabb prognosztikus faktor és nyirokcsomó-metasztázis nélkül 15–20% a helyi kiújulás kockázata.

Módszerek: Az őrszemnyirokcsomót in vivo kék vagy indociánzöld (ICG) festék szubszerózus, ex vivo pedig szubmukózus vagy szubszerózus beadásával határozták meg. A festődött nyirokcsomókat a patológus konvencionális módon hema­toxilin-eozin festéssel, negativitás esetén sorozatmetszéssel és immunhisztokémiai és vagy RT-PCR módszerrel vizsgálta.

Eredmények: A magas, 70–99% közötti detektálási arány elle­nére a szenzitivitás a makrometasztázisra alacsony, 33–93,1%, de a mikrometasztázis kimutatásával javul. Mikrometasztázis kimutatásán alapuló stádiummódosulás 5–15% között volt. Aberráns nyirokdrenázs 3,9–7,1%-ban fordult elő.

Következtetések: Ma még a kolorektális őrszemnyirokcso­mó-meghatározás szenzitivitása nem alkalmas a kezelés meghatározására, magas a fals negatív arány. Ennek oka a standardizáció hiánya, a nem megfelelő betegszelekció, a nagy számú T3–4 stádiumú daganat. Több szerző is a korai, T1–2 stádiumú daganatok vizsgálatát javasolja, melyek előfor­dulása a szűrés miatt növekszik.

Magy Onkol 70:249-257, 2026

Számos PSMA-alapú nyomjelzőt használnak a prosztatarák diagnosztikai
képalkotására, de hiányzik a több ligandum átfogó összehasonlítása. E vizsgálat
célja az volt, hogy összevesse a fiziológiás csontfelvételt és a PSMAnyomjelző
felvételét az általánosan ajánlott referenciarégiókban három
különböző PSMA-ligandummal, prosztatarákos betegekben.

A születéskor várható élettartam folyamatosan növekszik, melynek hatásá­ra az idősek aránya világszerte fokozatosan emelkedik. Az öregedés során a hipotalamusz-hipofízis tengely működése módosul, ezáltal az endokrin és a metabolikus folyamatok többrétű változása észlelhető. A fiziológiás és patológiás eltérések megítélése, kezelése ezért egyes esetekben nagy kihívás a klinikusok számára. Ebben a cikkben az életkorral járó hormonális eltéréseket, a hipotalamusz-hipofízis és endokrin mirigyek különböző ten­gelyeinek, a kalcium- és csontanyagcsere, valamint a glükózhomeosztázis életkorral összefüggő változásait tárgyaljuk.

Az előrehaladott emlőrákkal diagnosztizált betegeknél (különösen a HR-negatív és a és ERBB2-negatív esetekben) nagyobb valószínűséggel fordul elő szív- és érrendszeri betegség.

Jelen összefoglalónak nem tárgya az autoimmun thyreoiditisben nagyobb gyakorisággal észlelt terhességi szövődmények (vetélés, koraszülés, ala­csony születési súly) kivédési lehetőségeinek felsorolása. A közlemény igyekszik támogatást adni a fentiek miatt továbbra is meglévő, nyitott kérdésekben.

Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

Egyetlen mellkasröntgen felvételből megjósolható, hogy a páciensnek az elkövetkezendő 10 évben mekkora a szívinfarktus- vagy stroke-kockázata - egy új deep learningen alapuló modell segítségével.

Egy új amerikai vizsgálat szerint a kolorektális rákban szenvedő betegeknél nem emeli a kiújulás kockázatát, sem a daganatos halálozást, ha vörös húsokat, vagy feldolgozott húsokat esznek.

A szív és az endokrin rendszer szorosan együttműködnek. A szívben terme­lődnek és a szívre hatnak egyes kardiális hormonok, de perifériás endokrin szervek által termelt hormonok is befolyásolják a szívműködést. Az endokrin rendszer zavarai jelentkezhetnek elsődlegesen szívpanaszok formájá­ban is. A cikkben gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen fontos az endokrin faktorok ismerete, valamint az interdiszciplináris szem­lélet a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztikájában és kezelésében.