Az aplasztikus anémia ritka, nem malignus, súlyos esetekben az életet veszélyezte­tő vérképzőszervi betegség, melynek hátterében heterogén molekuláris és össze­tett klonális összefüggések bontakoznak ki. Új tapasztalatokkal gazdagodtunk mind az allogén őssejt-transzplantációs, mind pedig az immunszuppresszív kezelés terén.

Bevezetés  A Pediatrics in Review című folyóiratban utoljára 1994-ben írtak a gyermekek fizikai bántalmazásáról; azóta robbanásszerűen megnövekedett az ismeretanyag e témában. Független szakértők által jóváhagyott közlemények, írott anyagok, képgyűjtemények, internetes honlapok és az American Academy of Pediatrics (AAP) továbbképző anyagai felhasználásával ma többet tudhatnak meg a szakemberek a fizikai bántalmazás megállapításáról, kezeléséről, a gyermekek elhanyagolásáról és szexuális zaklatásáról, mint korábban bármikor. A leterhelt orvos számára ugyanakkor a korábbinál nehezebb feladat megbizonyosodni egy gyermek feltételezett bántalmazásáról. Epidemiológiai és statisztikai adatok Az Egyesült Államok szövetségi kormányának 2002. évi „Child Maltreatment” című kiadványa szerint 2002-ben a gyermekek 12,3 ezrelékét, 2001-ben 12,4 ezrelékét érte bántalmazás. Az említett évben közel 3 millió bejelentés érkezett a gyermekvédelmi intézményekhez; az illetékes szakértők az esetek 67,1%-át vizsgálták ki. A bántalmazás a kivizsgált esetek kevesebb mint harmadrészében (26,8%) igazolódott, ami becslések szerint mintegy 896 000 érintettet jelent. Az adatok alapján a gyermekek 58,5%-át elhanyagolták, 18,6%-uk fizikai, 9,9%-uk szexuális, 6,5%-uk érzelmi vagy pszichés bántalmazás áldozatául esett. Az egyidejűleg többféle módon is bántalmazott gyermekek nagyobb valószínűséggel kerültek újra és újra a gyermekvédelmi szakemberek látókörébe. Szintén nagyobb eséllyel igazolódott a bántalmazás azok esetében, akiket már korábban is bántalmazott környezete. A gyermekbántalmazás gyakorisága a 3 év alatti korosztályban mutatkozott a legnagyobbnak; az áldozatok 80%-át egyik vagy mindkét szülője bántalmazta.  A Pediatrics in Review című folyóiratban utoljára 1994-ben írtak a gyermekek fizikai bántalmazásáról; azóta robbanásszerűen megnövekedett az ismeretanyag e témában. Független szakértők által jóváhagyott közlemények, írott anyagok, képgyűjtemények, internetes honlapok és az American Academy of Pediatrics (AAP) továbbképző anyagai felhasználásával ma többet tudhatnak meg a szakemberek a fizikai bántalmazás megállapításáról, kezeléséről, a gyermekek elhanyagolásáról és szexuális zaklatásáról, mint korábban bármikor. A leterhelt orvos számára ugyanakkor a korábbinál nehezebb feladat megbizonyosodni egy gyermek feltételezett bántalmazásáról. Epidemiológiai és statisztikai adatok Az Egyesült Államok szövetségi kormányának 2002. évi „Child Maltreatment” című kiadványa szerint 2002-ben a gyermekek 12,3 ezrelékét, 2001-ben 12,4 ezrelékét érte bántalmazás. Az említett évben közel 3 millió bejelentés érkezett a gyermekvédelmi intézményekhez; az illetékes szakértők az esetek 67,1%-át vizsgálták ki. A bántalmazás a kivizsgált esetek kevesebb mint harmadrészében (26,8%) igazolódott, ami becslések szerint mintegy 896 000 érintettet jelent. Az adatok alapján a gyermekek 58,5%-át elhanyagolták, 18,6%-uk fizikai, 9,9%-uk szexuális, 6,5%-uk érzelmi vagy pszichés bántalmazás áldozatául esett. Az egyidejűleg többféle módon is bántalmazott gyermekek nagyobb valószínűséggel kerültek újra és újra a gyermekvédelmi szakemberek látókörébe. Szintén nagyobb eséllyel igazolódott a bántalmazás azok esetében, akiket már korábban is bántalmazott környezete. A gyermekbántalmazás gyakorisága a 3 év alatti korosztályban mutatkozott a legnagyobbnak; az áldozatok 80%-át egyik vagy mindkét szülője bántalmazta.