A vörösvérsejt-transzfúzió célja az oxigénszállító képesség javítása olyan esetekben, amikor tünetekkel kísért anaemia igazolódott, vagy fennáll ennek kockázata. Az alacsonyabb hemoglobin küszöbértékeket alkalmazó restrik­tív transzfúziós stratégia típusos klinikai esetekben egyenértékű a liberális küszöbértékekkel. A plazmatranszfúzió a klinikailag jelentős véralvadási zavarok korrekciójára szolgál vérzés vagy annak nagy kockázata esetén. Az alvadási paraméterek enyhén kóros értéke nem prediktív klinikai vérzés irányában, ezért önmagában nem is teszi szükségessé plazmatranszfúzió adását. A trombocitatranszfúzió célja a vérzések megelőzése vagy keze­lése thrombocytopeniában vagy a vérlemezkék funkciózavara esetén. Hypofibrinogenaemiában krioprecipitátum transzfúziója szükséges.

Ahhoz, hogy egy országban megvalósuljon és sikeresen elterjedjen az egynapos sebészet, szemléletváltásra van szükség mind az egészségpolitikai, irányítási és finanszírozási rendszer szereplői, mind az ellátásban szerepet vállaló szakemberek, mind pedig a betegek részéről. 

A betegbiztonság az egynapos sebészetben megőrizhető a megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosításával, a szakmai irányelvek betartásával, a jó szervezéssel. Sajnos hazánkban még vannak hiányosságok ezen a téren. Az egynapos sebészeti intézet megvalósítása nagymértékben javítaná a biztonságos ellátást, ehhez azonban szükség lenne mind az érintett szakmák, mind az egészségügyi vezetés támogatására. A hazai tapasztalatok alátámasztják az egynapos sebészet bővítésének jogos igényét.

A kórházi ellátással szemben az egynapos ellátás biztosan költséghatékony. Az egynapos sebészet finanszírozásából hiányzik az aneszteziológiai ambulancia üzemeltetésének költsége, pedig ennek jól szervezett működése a műtői kihasználtság javításának legkönnyebben elérhető lehetősége.