A tudatzavarok kialakulásának számos ártalmatlan oka van, de lehetnek a háttérben az életet veszélyeztető okok is. Utóbbiak közé tartozhatnak a szívritmuszavarok, amelyek gyakran akut coronaria-szindrómát követően alakulnak ki. A cikk ismerteti a tudatzavarral járó kardiológiai rendelle­nességek legfontosabb differenciáldiagnosztikai kérdéseit, és gyakorlati útmutatóul is szolgál.

A gyógyszerek a hatásmechanizmusukból adódóan károsíthatják a szívet, még akkor is, ha a gyógyszert egészen más szerv betegségére, teljesen más célból írták fel. Ezeknek a nemkívánatos mellékhatásoknak a követ­kezményeit gyakran alábecsülik, hiszen előfordul, hogy farmakológiailag azonos anyagokat eltérő javallatokkal írnak fel. Ez különösen akkor válhat fontossá, ha több gyógyszer kombinációjáról van szó, mert akkor a hatások összeadódhatnak és farmakodinamikai interakciók léphetnek fel.

Az inadekvát szinusz tachikardiát (IST) a normál szinuszritmus más okkal nem magyarázható tartós nyugalmi emelkedése, illetve csekély terhelés­re jelentkező túlzott gyorsulása jellemzi. A tünetek sokrétűek lehetnek, a kórkép elsősorban a fiatalabb és a középkorú nőket érinti. A diagnózis felállításához mindenekelőtt a szekunder okokat kell kizárni. A kezelés nehéz, tekintettel arra, hogy tisztázatlan a pontos patogenezis, és nem ismert a hosszú távú prognózis sem.

Az új ESC-irányelvek értékes tanácsokkal szolgálnak a bradikardiában szenvedő és szinkópékról beszámoló betegek pacemakeres kezelésének indikálásához és a készülék kiválasztásához. A permanens és az intermittáló aritmia fogalmának bevezetésével az útmutató megkönnyíti a tünetek értékelését, a diagnosztikát és a pacemaker-beültetés indikálását. Ajánlásai a nehezebb esetekben (szárblokkok, első fokú atrioventrikuláris blokk, tünetmentes pulzuskimaradás) elősegítik az egyedi elbírálást. Kiterjedt a szerzők figyelme számos gyakorlati tudnivalóra is (antikoaguláció melletti implantáció, MRI-kompatibilis készülékek, telemonitorozás). 

A főleg időskorban előforduló szinuszcsomó-betegségben a szív képtelen ellátni pacemaker funkcióját. Legalább 50%-ban ún. tachikardia-bradikardia szindróma alakul ki. A betegség intrinszik okát (degeneratív fibrózis, ioncsatorna-diszfunkció, a szinoatriális csomó átépülése) extrinszik (farmakológiai, metabolikus, vegetatív) tényezők fokozhatják vagy utánozhatják. Sokszor a szervek (pl. az agy) csökkent perfúziója a tünetek közvetlen oka. A diagnózis felállítása sokszor nem könnyű, s végül úgy derül ki a betegség, hogy az EKG-n észleljük a tünetekkel kísért aritmiát. A kezelés az extrinszik tényezők kiiktatásából és pacemaker behelyezéséből áll.

Az isémiás szívbetegség változatos, esetenként veszélyes megjelenési formái aprólékos elemzéssel az EKG-ról leolvashatók. Bonyolultabb ritmuszavarok esetén a testfelszíni EKG értékelése során több lehetséges megoldás is születhet. Az ezek differenciálásához használt, általánosan elterjedt kapaszkodók, algoritmusok akár tévútra is vihetnek. Az alább bemutatott eset az EKG-diagnosztika nehézségei mellett az idős, multimorbid betegek kezelésének útvesztőire is rávilágít.

Az utóbbi években jelentősen változtak a szívritmuszavarok kezelésének irányelvei. Egyre gyakrabban egészítik ki vagy akár helyettesítik katéteres ablációs beavatkozások a gyógyszeres kezelést.