Esetismertetések 1. eset A rendszeres orvosi ellenőrzések egyike alkalmával egy egészséges kétéves kisfiúról kiderül, hogy a beszédfejlődés izolált késése jellemzi. A család kórtörténetében nem fordult elő hallásprobléma. A gyermek újszülöttkori hallásvizsgálatával kapcsolatos kikérdezésre az anya a következő választ adja: „Említették, hogy meg kellene ismételni a vizsgálatot, de mivel mindig eléggé elfoglaltak voltunk, ez végül elmaradt. Senki nem is hívta fel rá újból a figyelmemet, ezért úgy gondoltam, nincs is jelentősége.” A gyermeket hallásvizsgálatra utalják, amely során közepesen súlyos kétoldali sensorineuralis halláskárosodást állapítanak meg. Hallókészülék viselését és intenzív beszédterápiát javasolnak. 2. eset Egy négyéves kislány magatartási problémák miatt kerül kivizsgálásra. Szülei attól tartanak, hogy gyermekük figyelemhiány–hiperaktivitás-betegségben szenved. Elmondásuk szerint a kislány gyakran rá sem hederít a kérésre, látszólag nem is figyel a hozzá beszélőre, és nehezen követi az utasításokat. Társaival ellentétben ő még nem nőtt ki a dackorszakból. Az iskolai előkészítő foglalkozások alkalmával megérti a feladatot, ha az egész csoport együtt dolgozik, az egyedül neki szóló feladatok végrehajtása azonban nehézséget okoz számára. Akut középfülgyulladás miatt gyakran szorult orvosi kezelésre. A fizikális vizsgálat behúzódott dobhártyákat láttat, mindkét oldalon hegesedéssel. A rendelőben elvégzett tympanometriás és audiometriás vizsgálat közepesen súlyos vezetéses halláscsökkenésre enged következtetni. Mivel feltételezhető, hogy a magatartási problémák a gyermek csökkent hallására vezethetők vissza, a beteget fül-orr-gégészhez utalják, tympanostomiás tubus esetleges behelyezése céljából. Kommentár: Dr. Gáborján Anita A cikk a gyermekkori halláscsökkenések okait, szűrését, diagnosztikáját és kezelési lehetőségeit foglalja össze. Nagyon fontos témát tekint át gyermekgyógyászati szemszögből, és felhívja a figyelmet azokra a pontokra, ahol a gyermekgyógyásznak fontos szerepe lehet a halláscsökkenés felismerésében, a gyermek fül-orr-gégész, audiológus szakorvoshoz irányításában. Jól ismert, hogy az ép hallás feltétele a megfelelő beszédfejlődésnek, ezáltal a testi-szellemi fejlődésnek is, szükséges a teljes értékű kommunikációhoz és a társadalomba való beilleszkedéshez. Össztársadalmi feladatunk, hogy lehetőségeinkhez mérten ezt mindenki számára biztosítsuk. Az orvostudomány és a technika mai ismeretei szerint igen széleskörű diagnosztikai és rehabilitációs tárház áll rendelkezésre a halláscsökkenés felismeréséhez és kezeléséhez, a hallás javításához. Sajnos hazánkban nem minden térségben érhetők el ezek a lehetőségek, és a finanszírozás is határt szab az alkalmazásnak.