Az FDA jóváhagyta az Abbott a bal pitvari fülcse perkután elzárására szolgáló Amulet nevű eszközét. Az eszközt Európában már évek óta sikerrel alkalmazzák. Ez a fülcse perkután elzárására szolgál.

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

Pitvarfibrilláció és az orális antikoagulálás kontraindikációja esetén meg­fontolható a bal pitvari fülcse perkután zárása. A beavatkozásra alkalmas betegek kiválasztását standardizált algoritmusok segítik. A mérsékelt stroke-kockázatú betegek számára a Watchman-féle okklúder behelyezése előnyösebb, mint a K-vitamin-antagonistával végzett orális antikoagulálás. Hasonlóan jó eredménnyel helyezhetők be más típusú okklúderek is.

A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb krónikus szívritmuszavar; becslések szerint 15%-ban áll PF az ischaemiás stroke hátterében, továbbá a PF az emboliás eredetű stroke valószínűségét ötszörösre növeli. A PF-fel összefüggésben kialakult stroke prognózisa rosszabb, mint a PF nélkül létrejött szélütésé. Alapvető bizonyítékok támasztják alá, hogy pitvarfibrilláló betegek esetében a bal pitvari fülcsében (BPF) gyakori a thrombusok kialakulása, ezért jelenleg elterjedt, hogy szívsebészeti beavatkozások során a BPF-et profilaktikus célból elválasztják a szisztémás keringéstől, mivel feltételezik, hogy ez a beavatkozás csökkenti a pitvarfibrilláló betegek thromboemboliás kockázatát.

Circulation, 2016

Az X-VeRT vizsgálat eredményei megerősítik eddigi tudásunkat: tartós rivaroxabanterápia mellett végezhető kardioverzió. Emellett fontos új információ, hogy újon­nan felismert pitvarfibrilláció miatt végzett ritmus-helyreállítás esetén is eredmé­nyes és biztonságos a rivaroxaban alkalmazása, és a warfarinnal összehasonlítva a kardioverzió korábbi elvégzését teszi lehetővé.

European Heart Journal, 2014. szeptember

Nonvalvuláris pitvarfibrillációban a szinuszritmust helyreállító kardioverzió mérsékli a tüneteket, de alvadásgátlás nélkül kb. 5%-ban tromboembóliás szövődményekhez vezet. Kevésbé közismert, hogy a kardioverzió a szokásos alvadásgátló kezelés mellett is növeli a stroke és a perifériás embólia veszélyét. Az új alvadásgátló gyógyszerek nagy klinikai vizsgálatainak kontrollcsoportjában (warfarin) havi 0,13–0,20%-nak mért tromboembóliás kockázat a kardioverziót követő 1 hónapban 3-6-szor akkora, mint kardioverzió nélkül.

A bal pitvari fülcse (LAA, left atrial appendage) egyike azon struktúráknak, ahol a leggyakrabban alakul ki olyan trombus a szívben, amely leszakadva stroke-ot/tranziens ischaemiás attakot (TIA) okoz a pitvarfibrilláló betegek esetében. Az LAA alakja igen változékony. Multidetektoros komputertomográfiával (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotással (MRI) kimutatható, amelyek igen jó minőségű képet készítenek a fülcséről. A szerzők is e két módszert alkalmazták, s ennek alapján kategorizálták az LAA alakját, majd összefüggést kerestek a különböző LAA-morfológiák és a betegek körében előfordult stroke/TIA-között.

Pitvarfibrilláló betegekben gyakran okoz stoke-ot a bal pitvari fülcsén kialakuló, majd arról leszakadó trombus. Kiderült, hogy az igen változékony alakú bal pitvari fülcse alakja a stroke/TIA legerősebb előrejelzője. A csirkeszárny alak esetén volt a legritkább a korábbi stroke.

A pitvarfibrilláció (AF) legtöbbször más szívbetegség talaján alakul ki, de maga az aritmia is időfüggő átépülési folyamatokat indít el, elsősorban a pitvarban: elektromos, kontraktilis, endoteliális és strukturális átépülést. Az AF gyógyszeres kezeléséhez a frekvencia kontrollja mellett hozzátartozik a kockázattól függő antikoagulációs kezelés.