A tapasz átalakítja a zsírszövet immunológiai környezetét: csökkenti a gyulladást és az adipociták oxidatív stresszét, ezáltal kedvező feltételeket teremt a zsírszövet barnulásához.

A készítmények növekvő népszerűsége egyre több aggályt kelt a nem megfelelő használat, valamint az illegális beszerzési csatornák terjedése miatt.

Az astegolimab egy humán IgG2 monoklonális antitest, amely az ST2- receptor gátlásával csökkenti az IL-33 által közvetített gyulladásos folya­matokat. A fázis IIb ALIENTO vizsgálatban a kéthetente adott astegolimab statisztikailag szignifikáns mértékben csökkentette a középsúlyos vagy sú­lyos exacerbációk gyakoriságát a placebohoz képest. A fázis III ARNASA vizs­gálatban a tendencia hasonló volt, de itt a statisztikai szignifikancia nem teljesült.

Az új molekula nem a bevitt energia mérséklésével, hanem az energiafelhasználás növelésén keresztül csökkenti a testsúlyt.

Az atópiás dermatitis (AD) – közismert nevén atópiás ekcéma – már csecsemő- és kisgyermekkorban is jelentős betegségteher. A közepesen súlyos vagy súlyos formában a gyulladt bőr, a kifejezett viszketés, a vakarózás, a következményes alvászavar a gyermek mindennapjait és a család életmi­nőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Különösen fontos kérdés azoknak a gyermekeknek a kezelése, akiknél a lokális terápia önmagában nem biz­tosít megfelelő kontrollt. A referált vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a 6 hónapos és 5 éves kor közötti, közepesen súlyos vagy súlyos AD-ben szenvedő gyermekek esetén a dupilumab hatásosságát és biztonsá­gosságát befolyásolja-e, ha a gyermekeknek egyéb 2-es típusú gyulladásos betegsége (pl. asthma bronchiale, rhinitis allergica, ételallergia) is van.

A közepesen súlyos ischaemiás stroke kezelésében statisztikailag szignifikáns előnyt mutatott a korán megkezdett orális, kettős vérlemezkeaggregáció-gátló terápia, és a biztonságossági kockázat sem nőtt jelentősen. A TAPIS vizsgálat kétségtelenül kedvező eredményeinek általánosíthatósá­gát azonban korlátozza, hogy kizárólag kínai betegeken végezték, illetve súlyos esetekben még nem értékelték a kezelést.

A rosacea krónikus, relapszusokkal járó gyulladásos bőrbetegség, amely világszerte a felnőtt népesség mintegy 5,46%-át érinti. Bár a szisztémás te­rápiás módozatok fontos szerepet játszanak a súlyos esetekben, az enyhe és közepesen súlyos kórformák ellátásának alappillérei a lokálisan alkalmazott (topikális) készítmények. Jelen szisztematikus áttekintés 21 randomizált, kontrollált vizsgálat kvantitatív elemzése során hat hatóanyag (ivermektin, minociklin, azelainsav, metronidazol, brimonidin és oximetazolin) haté­konyságát értékelte. A bevont vizsgálatok alapján az ivermektin hatéko­nyabbnak bizonyult az azelainsavnál és a metronidazolnál, a minociklin pedig szintén eredményesen csökkentette a rosacea tüneteit. A brimonidin és az oximetazolin a perzisztens faciális erythema mérséklésében mutatott szignifikáns hatást. Az eredmények értelmezése során ugyanakkor figye­lembe kell venni a vizsgálatok heterogenitását és a közvetlen hatóanyag-összehasonlítások korlátozott számát.

A retatrutid egy hármas (GIP-, GLP-1-, glükagonreceptor-) agonista ható­anyag, melynek hatásossága két kulcsfontosságú fázis 3 vizsgálatban is sokkal jobbnak bizonyult az eddig elterjedten alkalmazott inkretinalapú terápiáknál. Különösen figyelemre méltó, hogy 2-es típusú diabéteszben, ahol a fogyás általában mérsékeltebb, 11–15%-os átlagos testsúlycsökke­nést értek el vele. Új biztonsági aggályként a valamivel gyakoribbá váló húgyúti fertőzések és – épp kiemelkedő hatásossága miatt – a túl gyors fogyás kockázata merült fel.

A klinikai vizsgálat célja a loratadin és a mometazon‑furoát együttes alkal­mazásának hatékonysági és biztonságossági vizsgálata volt a loratadin-monoterápiával összevetve, allergiás rhinitis esetében alkalmazva. A prospektív, 116 beteg bevonásával végzett vizsgálat eredményei sze­rint a kombinált kezelés szignifikánsan hatékonyabbnak mutatkozott a loratadin-monoterápiához képest a nazális tünetek és a szerológiai mar­kerek tekintetében egyaránt, és a biztonságossági profil sem különbözött érdemben. Emellett az általános válaszadási arány jelentősen magasabb volt, mint a monoterápiás kontrollcsoport esetében.

Az AI biztonságosan integrálható a mindennapi klinikai munkába anélkül, hogy csökkentené az orvosok autonómiáját vagy a betegek bizalmát.