Bevezetés Az első bronchoscopiát Gustav Killian végezte 1897-ben, amikor felnőtt beteg jobb főhörgőjéből idegentestet távolított el. Hazánkban Winternitz Arnold és Paunz Márk tekinthetők a beavatkozás úttörőinek, akik 1904-ben végezték az első hörgővizsgálatot egy gabonamagot aspirált négyéves kisdeden a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinika elődjében, a Stefánia Szegénygyermekkórházban. A hörgővizsgálat javallata az eljárás első évtizedeiben az idegentest-aspiráció és a gümőkóros hörgőbetörés mortalitásának csökkentése, szövődményeinek elkerülése volt; ezek terápiás vizsgálatoknak tekinthetők. Röntgen felfedezése után kezdetben bizmutporral, majd az 1920-as évektől olajos kontrasztanyaggal végeztek bronchographiát, így megjelentek a diagnosztikai bronchológiai beavatkozások. A hörgővizsgálat javallatának kiszélesedését az anesztézia fejlődése és az eszközök tökéletesítése tette lehetővé. Az első évtizedekben kloroformos narkózisban, kokainos helyi érzéstelenítéssel vagy - különösen kisgyermekek esetén - altatás nélkül végzett beavatkozásokat a XX. század közepétől a relaxációs narkózisban lélegeztető bronchoscopos technika váltotta fel, mely kisebb morbiditással járt. Az első fiberoscopos vizsgálatot Shigeto Ikeda végezte 1967-ben, majd 1978-ban Robert Wood beszámolt a flexibilis eszköz gyermekkori alkalmazásáról.