A hematológiai kórképek diagnosztikájának két alapvető módszere a vér alakos elemeinek morfológiai vizsgálata és az áramlási citometriával vég­zett immunfenotipizálás. Utóbbi az 1980-as években vált a rutineljárások részévé, azóta egyre szélesebb körben alkalmazzák. A cikk összefoglalja az áramlási citometria indikációit és alkalmazásának korlátait.

A citológiai mintában az atípusos glandularis sejtek jelenléte fel kell hogy vesse malignitás gyanúját, ezért kivizsgálást és szoros nyomonkövetést tesz szükségessé. Különösen igaz ez a nagy kockázatú, 50 évesnél idősebb nők esetében.

A nyaki nyirokcsomó megnagyobbodások okai jelentős földrajzi eltérést mutatnak, Indiában többnyire tuberkulózis diagnosztizálható a háttérben, Európában viszont ez igen ritka ok. 

Az akut lymphoblastos leukaemia (ALL) a leggyakoribb gyermekkori (1–18 éves  között) rosszindulatú daganatos megbetegedés az összes malignus elváltozás  közel 30%-át alkotja. Németországban 15 éves korig évente  4/100 000 gyermeknél alakul ki ALL. Németországban gyakorlatilag minden beteget az ALL-BFM (Berlin-Frankfurt-Münster) és a COALL (együttműködő kutatócsoport gyermekkor-i ALL-ben) nevű kutatócsoport által elfogadott terápiás guideline-ok szerint kezelnek.

A krónikus vagy akut leukémia diagnózisához nélkülözhetetlen a csontvelőből nyert minta vizsgálata, kivéve a krónikus lymphoid leukémiát. A prognózis meghatározásához, minimális maradványbetegség monitorozásához számos diagnosztikai eljárásra van szükség.