Az egyre gyakoribb időskori epilepsziák diagnosztikájában és elkülönítő diagnosztikájában speciális klinikai szempontokat is figyelembe kell ven­nünk. Egyfelől az időskorban induló epilepsziák kóroktana eltér a fiatalko­riakétól: időskorban gyakoribbak a tüneti epilepsziák. Másfelől, az időskori epilepsziás rohamok sokszor nem járnak feltűnő motoros tünetekkel, a tu­datvesztéssel járó egyéb állapotoktól való megkülönböztetésük alapos kivizsgálást igényel. Az ilyen görcsrohamok diagnózisának legpontosabb eszköze a hosszú távú video-EEG-monitorozás. Ennek hiányában az EEG otthoni regisztrálása is hasznos lehet. A gyógyszerválasztásban nagy fi­gyelmet kell fordítani a társbetegségekre és a metabolikus eltérésekre.

Bár az intravénásan adott autológ mesenchymalis őssejt kezelés biztonságos, de sem radiológiai, sem klinikai hatás nem volt kimutatható egy év alatt.

Bár az intravénásan adott autológ mesenchymalis őssejt kezelés biztonságos, de sem radiológiai, sem klinikai hatás nem volt kimutatható egy év alatt.

Bár a hirtelen csecsemőhalál szindrómával igen sokat foglalkozunk, kevéssé ismert, és szerencsére kevéssé gyakori a kisgyermekkorban 1-4 éves kor között bekövetkező hirtelen halál.

A primer mitochondrialis betegségek talán a leggyakoribb metabolikus kórképek. A klinikailag igazolt primer mitochondrialis betegségek mini­mális prevalenciája földrajzi régiótól függően 1:4300 és 1:8000 közötti értékre tehető. A betegség gyakorisága vélhetően jóval több, és a fejlődő diagnosztika miatt várhatóan a felismert esetek száma nőni fog. A primer mitochondrialis betegeknél multiszisztémás és sokszor nehezen értelmez­hető tüneteik miatt sok esetben hosszú diagnosztikus út végén születik meg a kórisme. A betegség felismeréséhez elengedhetetlen a holisztikus szemlélet.

A visszatérő epilepsziás rohamok fő kockázati tényezői a két spontán görcsroham között eltelő >24 órás időköz, epileptiform eltérések az EEG-n, kóros agyi képalkotási eltérés, éjszakai görcsrohamok vagy epilepsziás tünetegyüttes. Gyermekkorban kulcsfaktor a kóros EEG, az epilepsziás tünetegyüttes, a súlyos koponyasérülés és a központi idegrendszeri bé­nulás. Az antiepileptikumok befolyásolhatják a kognitív teljesítményt és a viselkedést. Elhagyásuk 2–5 éves rohammentesség után megfontolha­tó. Ha a görcsrohamok nem kontrollálhatók velük, szóba jöhet a görcsro­ham gócának kimetszése, ketogén diéta, a n. vagus ingerlése vagy agyi neurostimulátor beültetése.

Az olyan esetek mintegy felében, ahol a „tisztázatlan eredetű tudatzavar” a vezető tünet, a neurológiai ok az elsődleges. Az esetleges vissza nem fordítható károsodások megelőzése érdekében fontos az ok gyors felis­merése és kezelése. Ideális esetben a sürgősségi felvételkor belgyógyász és ideggyógyász is részt vesz a beteg ellátásában.

A brivaracetám (BRV) a szinaptikus vezikulumok 2A fehérjéjének új típusú ligandja, amelyet epilepszia kezelésére fejlesztettek ki. A jelen vizsgálat placebóval szemben igazolta a 100 mg/nap dózisú BRV placebóval szembeni hatásosságát és biztonságosságát felnőttkorú, előzőleg refrakter epilep­sziában szenvedő betegeken.

Epilepsia, 2014. január

Frissen publikált vizsgálat igazolta a monoterápiában adott lakozamid jó tolerálhatóságát és noninferioritását az elhúzódó hatású karbamazepinnel szemben, ezáltal alkalmasságát az újonnan diagnosztizált epilepsziás be­tegek kezelésére.

Lancet Neurology, 2017. január; Epub. 2016. november

Az agyi struktúrákból kiinduló primer intrakraniális tumorok ritkák, ötéves túlélési arányuk 33,4%. Osztályozásuk hisztopatológiai és immunhisztokémiai kritériumok alapján történik. A daganat gyanúját képalkotó (pl. gadolíniumos MRI) és kórszövettani vizsgálattal lehet meg­erősíteni vagy kizárni. Nincs specifikus képalkotási jel a primer agyi daga­natok, az áttétek és a nem neopláziás elváltozások elkülönítésére. A kezelés magába foglalhat műtétet, sugárkezelést és kemoterápiát.