Az adrenalis incidentalomák kezdeti értékelésének minden esetben a malignitás és a funkcionalitás kizárására kell irányulnia, mivel a glükokortikoid-termelés, az autonóm kortizolszekréció igazolása nagyon lényeges szempont. A hyperkortizolizmus számos metabolikus útvonalat érint, spektrumának közepén valószínűleg a lehetséges és bizonyított autonóm kortizol szekrécióban szenvedő betegek állnak. Esetükben számos kardiometabolikus társbetegség, magasabb a nem hormontermelő mellékvese incidentalomás vagy a mellékvese daganattal nem rendelkező populációhoz képest.

A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

A cholestasis a várandósság alatt előforduló leggyakoribb májbetegség, ami általában a terhesség második trimeszterének végén vagy a harmadik trimeszter elején alakul ki, és a szülés után 4–6 héttel spontán megszűnik. Az epepangás az anyai szervezetben – a kellemetlen viszketésen kívül – sú­lyosabb következményekkel nem jár, ezzel szemben a potenciális magzati szövődmények spektruma széles, a meconiumos magzatvíztől a koraszü­lésen át a váratlan méhen belüli elhalásig terjedhet.

Az elhízás és a kardiovaszkuláris kockázat mérséklésére a csökkentett szénhidráttartalmú diéta és sport kombinációja jó választás egyébként egészséges egyéneknél. Bizonyítani kívántuk, hogy az 1-es típusú cukor­betegek fizikai aktivitása során az alacsony szénhidráttartalmú diéta az inzulinadagolás helyes megválasztásával biztonságos, és csökkenti mind a rövid, mind a hosszú távú szövődmények kialakulását. Adataink alátá­masztják, hogy az új típusú inzulinok, szöveti glükózszenzorok, valamint pumpák megjelenésének köszönhetően a feltételek adottak egy szaba­dabb, szövődménymentesebb élethez a T1DM-es betegek számára is.

A hypothyreosis az egyik leggyakoribb endokrin kórkép, melynek elfo­gadott kezelése a szintetikus L-tiroxin adása. Írásunkban bemutatjuk a tiroxinpótlással kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket, és összefoglaljuk a releváns klinikai ajánlásokat.

A prosztatarák a férfiak egyik leggyakoribb urológiai daganatos megbetegedése. A szerven belüli daganat eredményesen gyógyítható, így nem lehet eléggé hangsúlyozni az agresszív dülmirigyrák korai diagnosztizálásának jelentőségét. Előrehaladott stádiumban az egyre korszerűbb gyógyszeres kezelésekkel jól befolyásolható a daganat progressziója, ezek a terápiás lehetőségek hazánkban is elérhetők. Dolgozatunkkal szeretnénk bemutatni a prosztatadaganat jelenlegi diagnosztikus és terápiás lehetőségeit. 

A menstruáció mintázata az általános egészségi állapot indikátora lehet. A primer vagy szekunder amenorrhoea lehetséges okai: a kifolyási trak­tus rendellenességei, primer petefészek-elégtelenség, a hypothalamus–hypophysis tengely zavarai, egyéb endokrin kórállapotok, idült beteg­ségek következményei, fiziológiás vagy indukált amenorrhoea. Minden beteg számára fel kell ajánlani terhességi teszt mellett a szérum FSH-, LH-, prolaktin- és TSH-szintjének mérését. Primer petefészek-elégtelenségben hormonpótlás, fogamzásgátlás vagy meddőségi kezelés válhat szükséges­sé. A funkcionális hipotalamikus amenorrhoea evészavarra és csontritkulás­ra hívhatja fel a figyelmet. Polycystás ovarium szindróma eseteiben szűrés és kezelés szükséges a metabolikus zavar enyhítésére és az endometriumrák kockázatának mérséklésére.

A posztmenopauzális tünetek a 45 és 55 év közötti nők mintegy felét érintik. A panaszok sokszor az életminőséget alapvetően befolyásolják, ezért fon­tos kérdés a kezelési lehetőség. A menopauzális hormonkezelés a tünetek enyhítésére szolgálhat, ugyanakkor szerepet játszhat az emlő rosszindulatú daganatának kialakulásában. Alkalmazása körültekintést igényel.

Bevezetés
A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A gyakoriság emelkedéséhez elsősorban az élettartam növekedése járul hozzá. Az 5 éves túlélés csak szerény mértékben javult Európában az utóbbi évtizedekben, Nyugat- Európában jelenleg ez körülbelül 60%. A túlélést jelentősen befolyásolja a felismerés időpontja. Kialakulásuk szempontjából a tumorok malignus hám és malignus mesenchymalis eredetűek lehetnek. A hám eredetűek között két altípust különböztetünk meg: az I-es típus kedvező prognózisú, rendszerint jól vagy közepesen differenciált, tiszta endometrioid komponensű, menopausa körüli időszakban kifejlődő, ösztrogén hatástól függő tumorok, míg a II-es típusú általában idősebb korban, atrófiás endometriumban alakul ki, hormonexpozícióval nem összefüggő, kevésbé differenciált daganatok rosszabb prognózissal. Ebbe a csoportba soroljuk a serosus, clear cell, dedifferenciált endometrium carcinomát és a malignus kevert Müller-cső eredetű tumort (más néven carcinosarcomát). A malignus mesenchymalis eredetű tumorok közé a méhtest-sarcomák tartoznak: low-grade és high-grade endometrialis stromalis sarcoma (ESS), dedifferenciált uterus sarcoma (UUS), valamint az uterus leiomyosarcoma (uLMS). A kockázati tényezők közül kiemelendő a menstruációs időszak intervalluma, nulliparitás, exogén vagy endogén ösztrogén stimulus, obezitás, kísérőbetegségként diabetes, hypertonia, polycystás ovarium. Molekuláris genetikai tényezők közül a BRCA1, PTEN, p53 és a mis-match repair gének hibáit írták le örökletes tényezőként.

Korai petefészek-kimerülés esetén az ovariumok 40 éves kor előtt elvesztik működőképességüket. Ez magas morbiditással és mortalitással jár. A tü­szőhormon termelésének csökkenése miatt a menopauza szindróma tü­netei, elsősorban a hőhullámok gyakrabban és erősebben jelentkeznek, meddőség alakul ki. Károsodik az endoteliális működés, nő az iszkémiás szívbetegség, az iszkémiás stroke, valamint a csontritkulás okozta törési kockázat.