A plazmafehérjékből származó sejtspecifikus öregedési órák több szervrendszerre kiterjedő kockázatbecslést tehetnek lehetővé.

A szívrehabilitáció kezdetén rutinszerűen gyűjtött adatok alapján már korán azonosíthatók azok a betegek, akik várhatóan nem fognak reagálni a standard tréningre.

A vérteszt gyakorlati eszközzé válhat az időskori funkcióromlás kockázatának korai felismerésében.

Az automatizált rendszer alkalmazása során számos váratlan kölcsönhatást figyeltek meg egyes baktériumfajok és a rostok között.

Fejlett gépi tanulási modell megjósolja az epilepszia és a depresszió kialakulását.

Teljesgenom-elemzésből képes kimutatni az RFC1 gén ismétlődéses expanzióját egy új bioinformatikai modell.

A közeli infravörös tartományú fény szórását használja a diffúz optikai tomográfia - használatával apró agyi vérzések is kimutathatók.

A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.

Hasonló módszerek később más neurológiai állapotok, például az autizmus vagy az ADHD vizsgálatában is alkalmazhatók lehetnek.

Az alvásminőség monitorozásával jobban személyre szabható a rehabilitációs kezelés.