A COVID-járvány alatt jellemző volt a terhesség alatti nagyobb testtömeg-gyarapodás, ez főleg a már eleve túlsúlyos vagy kórosan elhízott nőket érintette legjobban.

Az elhízáshoz a modern világban szinte mindenütt előítéletek társulnak, bár a történelem során voltak olyan időszakok, amikor azt sok helyütt a jólét és a termékenység szimbólumának tekintették. A túlsúly és elhízás (obes, obesitas) kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás káros lehet az egészségre, számos egészségi problémához és a várható élettartam csökkenéséhez vezethet. Túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (BMI, body mass index) 25,0–29,9 és elhízottnak, akinek 30 kg/m2 felett van. Ez utóbbin belül a BMI szerint alcsoportokat különböztetünk meg: BMI 30,0–34,9: I. fokú elhízás, enyhe; BMI 35,0–39,9: II. fokú elhízás, középsúlyos; és BMI ≥40,0: III. fokú elhízás, súlyos, morbid vagy extrém megjelöléssel illethetjük. Normális testsúlyról beszélünk 18,5 és 24,9 BMI esetén (a testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa).

Az elhízott betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy a terhesség alatt igyekezzenek elkerülni a jelentős testsúlygyarapodást.

A kutatások azt igazolják, hogy a kis születési súlyhoz vezető in utero tényezők fokozzák a felnőttkori elhízás kialakulásának esélyét. Mindezek fényében a terhesség alatti étkezési anomáliák megelőzése hosszú távon segíthet az utódok egészségi állapotának optimalizálásában.

Tény, hogy a terhesség ideális időszak az elhízott betegek számára, hogy változtassanak életmódjukon.