Asszociációt figyeltek meg egy gyakori bőrgomba jelenléte és emlőrákos tumorok gyorsabb növekedése között.

Az élesztőgombák közé tartozó Candida genus a természetben szinte bárhol megtalálható, az emberben a normál flóra tagja lehet. Normál kö­rülmények között nem patogén, kóroki szerepe legtöbbször valamilyen immunszuppresszív állapotot feltételez. Egyesek a modern medicina beteg­ségének is nevezik, mivel a betegségre hajlamosító tényezők között a széles spektrumú antibakteriális kezelés, a tartós intravénás katéterek, a protézisek, a parenterális táplálás, a citotoxikus kezelés, valamint a szervtranszplantációt követő immunszuppresszív terápia szerepelnek. Számtalan faja közül orvosi szempontból legjelentősebb a C. albicans és a C. glabrata.

Az új koronavírus, vagy ismertebb nevén a „súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus 2” (SARS-CoV-2) napjainkig több mint 237 millió meg­betegedést és több mint 4,8 millió ember halálát okozta világszerte. A sú­lyos és kritikus lefolyású „koronavírus betegség 2019” (COVID-19) magas mortalitással járó fertőző betegség. A betegség miatt kórházi ápolásra szoruló betegek között (az enyhe, közepesen súlyos és súlyos kategóriá­ban) a társinfekciók (mind bakteriális, mind virális, mind fungális) aránya alacsony a kórházi osztályos felvételkor.

A D-vitamin-hiány sokrétűen kihat az egészségre. Egyre több irodalmi adat szól amellett, hogy a szervezet optimális D-vitamin-ellátottsága időskorban a váz- és izomrendszer egészségének megőrzésében is kiemelt szerepet játszik.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a gombás fertőzések megelőzésére és kezelésére szolgáló Posaconazole Accord és Posaconazole AHCL (pozakonazol) készítményeket.

A paronichia a kéz- vagy lábujjak egy vagy több körömredőjének gyulladá­sa. A heveny körömágygyulladás hátterében a köröm védőgát szerepének károsodása miatt fellépő polimikrobás infekció áll. A kezeléshez használt meleg kéz- vagy lábfürdőhöz Burrow-oldat vagy 1%-os ecetsav adható. He­lyi antibiotikumra, esetleg helyi szteroidra is szükség lehet. Ha a gyulladás tályogképződéssel jár, drenázs jön szóba. Krónikus paronichiáról beszélünk, ha a tünetek legalább 6 hétig fennállnak és irritatív dermatitisszel járnak. A kezelés célja az irritáló ágens (pl. sav, lúg, egyéb vegyi anyag) kiiktatá­sa, a gyulladás megszüntetése helyi szteroiddal vagy kalcineuringátlóval. A kezelés hetekig vagy hónapokig is tarthat.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

Az invazív gombafertőzések kérdésköre az infektológia folyton változó területe, mely a hematológus szakembereket mindennapos klinikai munkájuk során közvetlen közelről érinti. Az onkohematológiai betegségek ellátása során tapasztalható dinamikus fejlődés új kockázati csoportokat hoz létre, és szükségessé teszi az antifungális kezelés elveinek időről időre történő újragondolását. A mikológiai diagnosztika és a gombaellenes gyógyszerek terén napjainkra elért eredmények 2017-ben sem teszik nélkülözhetővé a klinikai gondolkodást és az általános irányelvek helyi tapasztalatokon alapuló adaptálását. A gombák okozta súlyos infekciók ellátására minden centrumban megfelelő stratégiát kell kidolgozni. A döntések meghozatalában segítséget nyújthat multidiszciplináris szakértői csoport létrehozása és működtetése. Magy Onkol 61:75–80, 2017

Kulcsszavak: invazív gombainfekció, aszpergillózis, kandidiázis, leukémia, antifungális terápia

A gombafertőzések jelentőségét gyakran alulbecsüljük, és korrekt diagnózisuk sokszor késik. Különösen akkor veszélyesek, ha rezisztenssé válnak a meglévő gyógyszerekkel szemben. 

A fertőzések növelik a gyulladásos bélbetegségek (IBD) morbiditását és mor talitását. Az IBD-ben fellépő opportunista fertőzések fő kockázati tényezői az alultápláltság, a kísérő betegségek, az idős kor és az immunszuppresszió. A kortikoszteroidok, tiopurinok és anti-TNF-α ellenanyagok infekciókra hajlamosító hatása egyértelműen tisztázódott, a szelektíven a bélre ható anti integrin ellenanyagoké kevésbé. A klinikai gyakorlatban igen fontos a fertőzések szűrése immunszuppresszív kezelés előtt és az IBD fellángo­lásainak elkülönítése a fertőzéses szövődményektől.