Egy 2. fázisú vizsgálat eredményei - a plazma és a képalkotó biomarkerek alapján- azt jelezték, hogy egy orális anti-amiloid betegségmódosító hatású lehet Alzheimer-kórban. 

Az Alzheimer-kór az idegrendszer degeneratív betegsége, a demencia leg­gyakoribb oka. Biztos diagnózisa neuropatológiai, in vivo diagnosztiká­jában a biomarkerek használata javítja a specificitást. Bár betegségként említjük, de talán a szindrómához (tünetcsoport) áll közelebb, mivel számos jellemzőjében igen heterogén.

A sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek több mint 40%-ának kognitív károsodása van. A hagyományos képalkotó mérések, mint a makroszkópos léziómennyiség meghatározása, gyengén kapcsolódik a kognitív változásokhoz, mely miatt a kutatás részben a szürkeállományi patológia kognitív funkciózavarban játszott szerepe felé fordult. Ezen tanulmányok közül sokan vizsgálták a hippocampus szerepét. A hippocampus fontos az epizodikus memóriában, mely SM-ben az egyik leggyakrabban érintett kognitív képesség. A jelen tanulmány a hippocampus térfogata és a kognitív teljesítmény közötti összefüggést, továbbá a hippocampus-térfogat és hippocampalis magnetizációs transzfer arányt (MTR) és a hippocampus legnagyobb efferens fehérállományi kötegét képező fornix nagy téri felbontású diffúziós méréseit magába foglaló MR-mérések közötti összefüggéseket vizsgálta.

A progresszív emlékezetkieséssel és kognitív hanyatlással járó Alzheimer kór megelőzésére nincsenek igazoltan hatásos módszerek. Az enyhe és középsúlyos stádiumban a kolinészteráz-bénítók kismértékben javítják a kognitív működést, a viselkedést és a napi aktivitást. A betegség középsúlyos−súlyos formáiban a memantin rövid távú alkalmazásával valamelyest javítható a kognitív teljesítmény, a viselkedés és a napi aktivitás. 

A demenciát többnyire az enyhe kognitív károsodás (mild cognitive impairment, MCI) stádiuma előzi meg. A szerzők a gyors progresszióval járó MCI kockázati tényezőit foglalják össze irodalmi adatok és saját klinikai tapasztalataik alapján.