Intervenciós radiológiai eljárásokat az onkológiai kezelések minden sza­kaszában használunk. A képalkotással irányított mintavételeken kívül szá­mos, képalkotással irányított intervenciós terápia is rendelkezésre áll. Ebben a cikkben a legfontosabb, már elterjedt módszerekről, különösen a transzar­tériás embolizációkról és a perkután ablációkról, valamint néhány új terápiás lehetőségről, például a nagy intenzitású fókuszált ultrahangról lesz szó.

A kontrasztanyag-nephropathia az egyik leggyakoribb vesét érintő iatrogén ártalom. Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása, az acetil-cisztein alkalmazása azonban nem csökkenti a kontrasztanyag-nephropathia kialakulásának kockázatát.

Az olyan esetek mintegy felében, ahol a „tisztázatlan eredetű tudatzavar” a vezető tünet, a neurológiai ok az elsődleges. Az esetleges vissza nem fordítható károsodások megelőzése érdekében fontos az ok gyors felis­merése és kezelése. Ideális esetben a sürgősségi felvételkor belgyógyász és ideggyógyász is részt vesz a beteg ellátásában.

Az agyi katasztrófák a kardiovaszkuláris halálozás és a későbbi mozgáskárosodás vezető okai.Világszerte mind több speciális neurológiai központot szerveznek az ilyen betegek korszerű ellátására, de egy új amerikai vizsgálat adatai szerint a szélütött betegek akut kezelése csak ritkán megfelelő.

Az Orvostovábbképző Szemle új számának Szimpózium rovata a háziorvosok érdeklődésére számító három, látszólag különböző nefrológiai témát tárgyal. Az első közlemény a háziorvosi gyakorlatban előforduló típusos vizeleteltérésekre hívja fel a figyelmet három esetismertetés kapcsán. Az észlelt vizeleteltéré­seket azonban nemcsak urológiai, ha­nem – mint azt a másik két közlemény is mutatja – örökletes kórképek, pri­mer vagy szisztémás vesebetegségek is okozhatják, amelyek már gyermekkor­ban is megnyilvánulhatnak. A cikkek és kommentárok egyúttal lehetőséget adnak az újabb nefrológiai ismeretek, elsősorban az idült vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) új irányelvének bemu­tatására, elsősorban a hazai háziorvosi gyakorlat szempontjából.

Több korábbi tanulmánnyal ellentétben a mostani vizsgálat azt mutatta, hogy me­chanikus trombektómiából és helyi trombolízisből álló, 6 órán belüli intraartériás be­avatkozással javíthatók a szélütés hagyományos reperfúziós kezelésének eredményei

A trimetazidin a szívizomsejt-metabolizmus módosításával, a hemodinamikai jellemzők megváltoztatása nélkül fejti ki antiiszkémiás hatását. Az iszkémiás szívbetegség kezelésében hagyományosan alkalmazott vazodilatátor ACE-gátlókkal, nitrátkészítményekkel, valamint a nem dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkolókkal, az első szelektív szinusz csomó If-csatorna blokkoló ivabradinnal és a béta-blokkolókkal szemben a trimetazidinnak nincs közvetlen hatása a vérnyomásra és a szívfrekvenciára. Stabil angina pectorisban, ahol terheléskor az energia-egyensúly a felhasználás felé billen, különösen kedvező egy olyan szer használata, amely javítja az energiatermelés hatásfokát és más gyógyszerekkel jól kombinálható.

Az iszkémiás jelenségeket úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen lezúduló bioké­miai vízesést, melyben a káros anyagcsere-folyamatok „vízsugarai” nem egymás után, hanem széles folyamban, egymás mellett zúdulnak alá. Ha csak egy bioké­miai reakciót blokkolunk, akkor annyi eredmény várható, mint ha esernyőnkkel egy lezúduló széles vízesés alá állnánk. 

Az összes humán rosszindulatú daganat 0,49%-a neuroendokrin tumor (NET). Ezek kétharmada a gasztrointesztinális traktusban keletkezik, a pancreast és a hepatobiliáris rendszert is beleértve. (A hepatobiliáris rendszer neuroendokrin daganataira csekély incidenciájuk miatt ebben az összefoglalóban nem térünk ki.) Az elmúlt két évtizedben tapasztalt incidencianövekedés részben a diagnosztikai lehetőségek fejlődésére vezethető vissza. A nómenklatúrában egyre inkább háttérbe szorul az eddig szokásos ontogenetikus felosztás (előbélből, középbélből és utóbélből eredő daganatok), előnyben részesítjük a szervhez kötődő csoportosítást.