Az agyi katasztrófák amerikai ellátása katasztrofális
Az agyi katasztrófák a kardiovaszkuláris halálozás és a későbbi mozgáskárosodás vezető okai.Világszerte mind több speciális neurológiai központot szerveznek az ilyen betegek korszerű ellátására, de egy új amerikai vizsgálat adatai szerint a szélütött betegek akut kezelése csak ritkán megfelelő.
Az agyi katasztrófák az infarktust követően a második leggyakoribb kardiovaszkuláris halálokot jelentik. Ráadásul a túlélés még tragikusabb helyzetet hozhat: aligha javítható mozgáskárosodást, bénulást. A jelenlegi amerikai helyzet fölmérésére a Michigani Egyetem Orvoskarának munkatársai az Egyesült Államok 3436 kórházi osztályán gyűjtötték az adatokat az agyi katasztrófák kezelési gyakorlatára vonatkozólag.
Az átnézett időszak (2007–2010) adatait áttekintve azt összesítették, hogy a Medicare rendszerhez tartozó betegek milyen ellátásban részesültek agyi katasztrófa esetén. A tanulmányt a Stroke júliusi száma közölte, és az eredmény nagy megdöbbenést keltett, mert a szakértők úgy értékelték, hogy évente a betegek ezrei kerültek otthonukba maradandó károsodással, szükségtelenül.
Lesli Skolarus és munkacsoportja azt találta, hogy a korszerű és hatékony véralvadékoldó infúzió (szöveti plazminogén aktivátor, tPA) adására az USA gyógyintézeteinek csak kis részében került sor. Az igazán meghökkentő és aligha érthető, hogy ezt a rendkívüli földrajzi különbséget jelenleg semmi sem magyarázza.
A munkacsoport azt találta, hogy a regisztrált 844 000 szélütött betegnek csupán 4,2%-a részesült tPA-terápiában vagy más korszerű kezelésben. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szélütés utáni első órákban az ilyen beavatkozás helyreállíthatja az agyi véráramlást, és az akut szakot túlélő betegek esetében megelőzheti a későbbi, maradandó károsodást.
A dolgozat kiemeli, hogy a 3436 intézetben 2007 és 2010 között az osztályok egyötödében egyetlen beteg sem kapott tPA-kezelést. Ugyanakkor a vezető klinikákon a szélütöttek 14%-ának adtak intravénás vagy intraartériás úton tPA-t vagy más hasonló készítményt.
A legrosszabbul, illetve a legjobban teljesítő osztályok adatainak további összehasonlításakor a kutatók újabb meglepetésekre bukkantak. Az első öt helyre került intézményekben a betegeknek átlagosan 9%-a kapott korszerű terápiát, az utolsó helyezett öt intézetben viszont senki sem. A megfigyelési idő 4 évében mindenütt észlelték, hogy az idősek, a nők és a kisebbséghez tartozók ritkábban kaptak tPA-kezelést, bárhol éltek is.
Kiszámolták, hogy ha mindenütt a Stanford szintjén alkalmazták volna a megfelelő kezelést, 92 800-zal több beteg kapott volna hatásos terápiát, 8078-an károsodás nélkül élték volna túl a szélütést. A tPA alkalmazása szempontjából az első húsz intézet szóródott az Egyesült Államok területén, városias és mezőgazdasági területeken, gazdagabb és szegényebb régiókban.
„Ha tovább vizsgáljuk azokat a közösségeket, ahol gyakori a korszerű kezelés, tanulságokat vonhatunk le arra vonatkozólag, mit tehetünk azért, hogy a gyenge teljesítményű közösségek is optimálisan kezeljék az ott szélütést szenvedő betegeket” – írta közleményében a munkacsoport.