Újdonságok a neurointenzív ellátásban

Iszkémiás stroke (agyi infarktus)

Rekanalizáció szisztémás intravénás trombolízissel és embolektómiával
A 2011 óta 4,5 órára bővített időablakban engedélyezett, kombináns szöveti plazminogén-aktivátorral (rtPA: alteplase, 0,9 mg/ttkg) végzett szisztémás intravénás trombolízist továbbra is az iszkémiás stroke akut ellátása során alkalmazható leghatásosabb kezelésnek tekintik. Az IST-3 tanulmányban (12) a teljes, 3035 fős csoportra nézve ugyan csak minimális mértékben bizonyult előnyösebbnek a trombolízis, ám ennek oka valószínűleg az volt, hogy a tanulmány szerzői tudatosan tesztelték az indikáció határait (időablak: 6 óra időtartamig; 80 évesnél idősebb betegek bevonása). Hat hónap elteltével vizsgálva a terápia eredményességét, a kedvező kimenetel valószínűségét 3 órás időablakon belül alkalmazott trombolízis esetén találták a legnagyobbnak. A trombolízis a 80 évesnél idősebbek kezelése során legalább olyan hatásosnak bizonyult, mint a fiatalabb betegeknél. Az IST-3 tanulmány adatait is felhasználó, 12 rtPA-tanulmányt felölelő metaanalízis (24) (n=7012) eredményei szerint az intravénás trombolitikus kezelés a 3 órás időablakon belül javította a kedvező kimenetel esélyét (40,7 vs. 31,7%, NNT: 11). Az IST-3 tanulmány 18 hónapos adatai (13) szintén nem mutattak különbséget a halandóság terén (34,9% vs. 35,1%), viszont a trombolízis mintegy 30%-kal növelte a jobb funkcionális kimenetel valószínűségét. Ezzel az IST-3 tanulmány újból alátámasztotta az intravénás trombolízis hasznosságát.

Megnyugtató, hogy egy új tanulmány (26) eredményei is azt mutatták: olyan páciensek körében, akiknek nem stroke-juk volt („stroke mimics”), de stroke gyanúja miatt sürgősséggel szisztémás trombolitikus kezelésben részesültek, csak rendkívül ritkán (<1%) fordult elő vérzéses szövődmény. Ezekben az esetekben legtöbbször epilepsziás roham, pszichogén tünet vagy migrénes roham keltette stroke gyanúját.

A hosszú tromboembóliás érelzáródások szisztémás trombolízissel alig rekanalizálhatók. Ilyen esetben a mechanikus endovaszkuláris trombektómia adhat reményt, melyhez számos eszközt fejlesztettek ki. Összehasonlító tanulmányok (29) eredményei azt mutatták, hogy az új sztent-retriever rendszerekkel (TREVO, SOLITAIRE) 30%-kal gyakrabban sikeres a rekanalizáció, mint a régebbi eljárásokkal (MERCI). A klinikai hatékonyságot illetően 2013. február 7-én első pillantásra elkedvetlenítő hírt tett közzé a New England Journal of Medicine, amikor három tanulmány – IMS-III,3 SYNTHESIS-Expansion,(5) MR-RESCUE (15) – összesítve sem találta előnyösebbnek az endovaszkuláris rekanalizációt az intravénás trombolízisnél. Az eredményeket jelenleg élénken vitatják, minthogy e tanulmányokat különböző módszertani problémák terhelik, és nem jelenthetik a kérdésben az „utolsó szót”: az embolektómiát manapság túlhaladott technikával végezték; a mai, hatékonyabb technikákat (pl. TREVO, SOLITAIRE) a három tanulmányban vizsgált 669 esetnek csupán a 4%-ában használták. Mindezek ismeretében a trombektómia nem tekinthető csodafegyvernek, de azt sem mondhatjuk ki véglegesen, hogy a technika teljesen haszontalan volna. Ki kell várni, milyen eredményeket hoznak a jelenleg folyamatban levő, új embóliaeltávolító rendszerekkel és klinikai végpontokkal végzett tanulmányok.

Hemikraniektómia térfoglaló media-infarktus esetén

Egy friss Cochrane-áttekintés három randomizált tanulmány (DESTINY, DECIMAL, HAMLET) egyesített elemzése alapján megerősítette a malignus, térfoglaló media-infarktus miatt, 60 évesnél fiatalabb betegeken végzett tehermentesítő hemikraniektómia létjogosultságát. (6) Az eljárással a mintegy 80%-os halandóság 30%-ra csökkenthető. A halálból és súlyos károsodásból álló kombinált végpont (mRS >3) gyakoriságát sikerült alig több mint felére csökkenteni (esélyhányados: 0,56; 95%-os MT: 0,27–1,15). A Destiny-II tanulmányt, (14) amely 112 páciens bevonásával készült, annak tisztázására tervezték, hogy a 60 évesnél idősebb betegek életének megmentéséhez elkerülhetetlenül vállalni kell-e a súlyos károsodást. Az operáltak csoportjában tapasztalt 57%-os túlélési arány szignifikánsan nagyobb a kontrollcsoport 24%-os túlélési arányánál, egy beteg életének megmentéséhez három beavatkozást kellett elvégezni (NNT=3). Az igen súlyos károsodásból és a halálozásból létrehozott kombinált végpont tekintetében is szignifikáns előny mutatkozott az operált betegcsoport javára, bár a túlélők 16%-ának igen súlyos károsodása maradt vissza, és a többiek is közepesen súlyos vagy súlyos károsodással éltek tovább. A károsodások kialakulásának magas aránya (77%) ellenére az érintettek, illetve hozzátartozóik visszatekintve úgy nyilatkoztak, hogy ha újra dönteniük kellene, ismét az életmentő műtétet választanák.

Abban a csoportban azonban, amelyiknek a betegeit nem operálták meg, és ezért nagyobb volt a halálozás, a hozzátartozók 73%-a szintén elfogadhatónak ítélte utólag a döntést. Vagyis a hemikraniektómia a 60. életéven túl is életmentő beavatkozás, ám ebben az életkorban nagyobb a visszamaradó károsodások aránya, mint a fiatalabb betegek között. Emiatt az idősebbek esetében az indikáció egyedi elbírálására van szükség; a mérlegelés során figyelembe kell venni a hozzátartozók prioritásait is.

Agyállományi vérzés

Műtéti eljárások
A szélütések 10–15%-át spontán agyállományi vérzés (ICB) okozza, mely – nagysága és elhelyezkedése függvényében – átlagosan 50%-os halálozási aránnyal jár. Esetenként vitatható, hogy indokolt-e a műtét. A STICH tanulmányban 2005-ben nem mutatkozott különbség az operáció és a konzervatív kezelés eredményessége között. Újabban, a STICH-II tanulmányban (17) a lobáris vérzések alcsoportján (n=583) belül, a kedvezőtlen kimenetel (59 vs. 62%; esélyhányados: 0,86; 95%-os MT: 0,62–1,20; p=0,37) és a halálozás (18% vs. 24%; esélyhányados: 0,71, 95%-os MT: 0,48–1,06; p=0,10) csökkentése tekintetében előnyösebbnek mutatkozott az operáció. Ez az eredmény a gyakorlatban azért is tekinthető relevánsnak, mert az eredeti kezelési szándék szerinti elemzésben a konzervatívan kezelt kontrollcsoport betegeinek 21%-át a beválasztást követően mégis megműtötték, vagyis ők tulajdonképpen az operáltak csoportjához tartoztak. A gyakorlatban tehát operálhatók a nagyobb kiterjedésű lobáris vérzésben szenvedő, súlyos tüneteket mutató betegek.

A STICH-II tanulmányban is alkalmazott, klasszikus, nyitott vérömleny-eltávolítás potenciálisan hatékony, közelmúltban közzétett alternatívái a tiszta dekompressziós műtét (9) és a minimálinvazív eljárások (sztereotaktikus, endoszkópos), (25) részben szakaszos rtPA-adással az intracerebrális vérömleny oldása és drenálása céljából, minimálinvazív eljárás útján fölhelyezett parenchimakatéteren át (MISTIE tanulmány). (18) Az utóbbi eljárással sikerült szignifikánsan csökkenteni a vérömleny térfogatát és a perifokális vizenyőt. Ki kell várni, hogy a tervezett multicentrikus, randomizált, kontrollcsoportos III. fázisú tanulmány (MISTIE III), amely több eset bevonásával vizsgálja majd ennek a kezelésnek a funkcionális kimenetelre gyakorolt hatását, tisztázza a terápiás koncepció létjogosultságának kérdését. Elsődleges fontosságú lesz annak egyértelmű bizonyítása, hogy az rtPA bevitele az agyvérzés területére nem növeli az utóvérzések gyakoriságát.

Drasztikus vagy mérsékelt vérnyomáscsökkentés?
AZ INTERACT2 tanulmány során, (1) amely 2839, spontán ICB-t elszenvedett beteg bevonásával készült, erőteljes vérnyomáscsökkentés mellett – egy órán belül 140 Hgmm alá, szemben a protokollban javasolt mérsékelt, 180 Hgmm-nél alacsonyabbra történő csökkentéssel – 13%-kal alacsonyabb lett a halálozást és a súlyos károsodást magába foglaló kombinált végpont előfordulási gyakorisága. Mivel azonban a tanulmányt 7%-os különbségre tervezték, de csak 4%-os különbség volt kimutatható, az eredmény statisztikai okokból kevéssel a szignifikanciahatár alatt maradt. A gyakorlatban tehát a vérnyomást nyugodtan 140–160 Hgmm alá csökkenthetjük, anélkül hogy hátrányos következményektől kellene tartanunk.

Új európai ajánlások a szubarachnoideális vérzéssel kapcsolatban
Az új európai ajánlásokban (22) fontos alapvetéseket fektettek le a szubarachnoideális vérzés és az intrakraniális aneurizma ellátásával kapcsolatban: az előbbi akut ellátása során a betegeket mindenekelőtt nyugalomba helyezik, és hányáscsillapítóval, fájdalomcsillapítóval, laxatívummal kezelik. A 10 mmol/l-t meghaladó hiperglikémiát inzulinnal csökkentik, az esetleges láz szintén csillapítandó.

Az aneurizmát a lehető leggyorsabban ki kell iktatni, műtétileg (clipping) vagy intervencionálisan (coiling); a szisztolés vérnyomás 180 Hgmm alatt tartandó. Az érgörcsök megelőzése céljából négyóránként 60 mg nimodipint adnak szájon át. A műtétet, illetve az intervenciót, valamint a nimodipin adását vizsgáló tanulmányoktól eltekintve számos ajánlást nem támaszt alá randomizált terápiás tanulmány, így az evidenciaszint meglehetősen alacsony.

Bakteriális meningoenkefalitisz

Szteroidkezelés
A korszerű intenzív ellátás és a rendelkezésre álló antibiotikumok ellenére a bakteriális agyhártyagyulladás (ME) halálozási aránya még mindig 20–25%. Vita folyik a dexamethazon korai adásának hasznosságáról. Egy holland tanulmányban 2002-ben a halálozási arány feleződését tapasztalták szteroidok adása mellett – ez egyértelműen a szteroidok alkalmazása mellett szólt. Később több metaanalízis, pl. egy 2013-as Cochrane-áttekintés, (4) sem kedvező, sem kedvezőtlen hatást nem mutatott ki, ezzel hozzájárult ahhoz, hogy az orvosok, az összefoglalást felületesen értelmezve, kétségbe vonják a szteroidok alkalmazásának hasznosságát. Az összesen 4221 esetet felölelő 25 tanulmány áttekintése során nem találták szignifikánsan előnyösebbnek a szteroidok alkalmazását a halálozási arány szempontjából (verum: 18,8%, placebo: 19,9%). Valójában az áttekintést a fejlődő országokból (pl. Malawiból és Vietnamból) származó, negatív eredményű tanulmányok pecsételték meg, amelyekben nagy volt a HIV-fertőzöttek, illetve a gyermekek aránya), ámbár a Cochrane-áttekintés utal erre a körülményre. A gyakorlatban a fejlett országokban továbbra is ajánlott kiegészítő kezelés a dexamethazon adása. A történelmi európai kortizontanulmány (8) nemrég közzétett hosszú távú eredményei – melyek szerint 13 év elteltével a kortizoncsoportban 22%, a placebocsoportban 33% volt a halálozási arány (p=0,03) – szintén a dexamethazon adása mellett szólnak. A szteroidadás előnyös hatásai a pneumokokkusz okozta meningitiszre korlátozódnak; újabb adatok azt mutatták, hogy meningokokkusz okozta meningitiszben a dexamethazon adagolása nem jár előnyökkel, ámbár nem is ártalmas. (10)

Status epilepticus

A tónusos-klónusos rohamokból álló status epilepticus (SE) életveszélyes állapot, mielőbb meg kell szüntetni. A terápiás séma három fokozatból épül fel: az 1. fokozat benzodiazepinek (mindenekelőtt lorazepam), a 2. fokozat intravénás gyógyszerek (phenhydan, valproát és újabban levetiracetam vagy lacosamid), a 3. fokozat az előbbiekre nem reagáló esetekben barbiturátok (elsősorban tiopentál), midazolam és propofol adását jelenti. Az intravénásan adható újabb szereket, a levetiracetamot és a lacosamidot több esetsorozat alapján (ezeket utoljára a lacosamid kapcsán foglalták össze egy metaanalízisben) (11) fölvették az új németországi és európai irányelvekbe, (7) annak ellenére, hogy ezt randomizált, kontrollcsoportos összehasonlító tanulmányok nem alapozzák meg. Mindkét szer áttörési aránya 50% fölött van, előnyük a valproáttal és a fenitoinnal szemben, hogy jóval ritkábban lépnek kölcsönhatásba más gyógyszerekkel. Egyik gyógyszert sem engedélyezték kifejezetten a status epilepticus kezelésére – de szerepelnek az engedélyezett javallati körben az „olyan rohamok, amikor a szájon át történő gyógyszeradagolás nem lehetséges”.

A propofol és a barbiturátok refrakter SE-re gyakorolt hatásának összevetése során – egy svájci multicenrikus tanulmányra épülő Cochrane-áttekintésben (19) – az áttörési arány tekintetében nem szignifikáns előny mutatkozott a propofol javára, szignifikánsan kevesebb szövődmény és egyértelműen rövidebb lélegeztetési idő (13,5 nap vs. 4 nap; p=0,03) mellett. A propofolcsoportban egy esetben lépett fel nem halálos kimenetelű propofolinfúziós szindróma (PRIS).
„Szuperrefrakter” status epilepticus esetén, vagyis amikor még narkotikumok adásával sem sikerül tartósan megszakítani a rohamot, a következő terápiás lehetőségek állnak még rendelkezésre: (21) ketamin, inhalációs narkotikumok (izoflurán, dezflurán), orális antiepileptikumok, hipotermia, magnézium, piridoxin, immunterápia (kortizon, immunglobulinok, plazmaferezis), ketogén diéta, sürgősségi epilepsziasebészeti beavatkozás, elektrosokk-terápia, likvordrenázs, vagus-ingerlés, mély agyi stimuláció.

Hipoxiás enkefalopátia újraélesztés és vigil kóma után

A prognosztikai jelek értéke hipotermiában
Az utóbbi években több tanulmány eredményei is azt sugallták, hogy hipotermiás körülmények között az egyes negatív prognosztikai jelek nem értékelendők különállóan. (16) Egyes részletek (pl. a neuronspecifius enolázok magas vérszintje, a szomatoszenzibilis úton kiváltott potenciálok [SSEP] hiánya, illetve az izomklónusok) biztos negatív előrejelző értéke viszonylagossá válik hipotermiás kezelés mellett. Egy friss kutatás (2) eredményei is arra intenek, hogy az egyes leleteket csakis a többi prognosztikai jellel együtt értékelve bocsátkozzunk kedvezőtlen prognosztikai jóslatokba. Ennek során a medianus-SSEP-k hiányának és a klinikai képnek van a legerősebb előrejelző értéke.

Egy új fogalom: „reakcióképtelen éberség”
Az utóbbi években több beszámoló született a „vigil kómában” fekvő páciensek esetében észlelt tudatról, és az orvosok, a kutatók vitatni kezdték e diagnózis helytálló voltát és prognosztikai értékét. Különösen sok adatot szolgáltatott a liège-i kómakutató csoport. Funkcionális MRI-n és EEG-n alapuló inger– válasz paradigmákkal sikerült súlyos agykárosodást elszenvedett, látszólag vigil kómában fekvő betegeknél reprodukálható reakciós mintákat kiváltani. Ez azonban szinte kizárólag sérüléses agykárosodásokra vonatkozik, hipoxiát követően hasonló jelenséget nem észleltek. Eddig nem sikerült véglegesen tisztázni, hogy ezek a mintázatok valóban „tudatként”, reflektív agyi tevékenységként értékelhetők-e.

A European Task Force on Disorders of Consciousness nevű bizottság azt javasolta, hogy az angolból átvett „perzisztáló” vagy „permanens” vegetatív állapot – vagy a „vigil kóma”, illetve „apallikus szindróma” fogalmak – helyett a leíró „reakcióképtelen éberség szindróma” (unresponsive wakefulness syndrome, UWS) kifejezést alkalmazzák. Ez a megfogalmazás számot vet azzal a ténnyel, hogy a betegek súlyos agykárosodásuk miatt esetleg nem képesek olyan motoros vagy más természetű reakció kivitelezésére, amely a vizsgálót a megtartott tudatra figyelmeztethetné. A javasolt fogalom nem hordoz előfeltevéseket a tudat meglétére és a kórjóslatra vonatkozóan. Az új terminológiát Steven Laureys és mtsai a Deutsche Ärzteblattban (23) is propagálták.

Nyilatkozat. F. E. kijelenti, hogy előadóként és tanácsadóként honoráriumot vett föl a Boehringer Ingelheim és az UCB Pharma cégektől. W. D. nem jelzett érdekütközést.

NEURO-INTENSIV-UPDATE: SCHLAGANFALL, HIRNBLUTUNG, MENINGITIS, STATUS EPILEPTICUS • VOL 138 / NO 49 / 2013 / DEUTSCHE MEDIZINISCHE WOCHENSCHRIFT

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Irodalom:
1. Anderson CS, Heeley E, Huang Y, et al. INTERACT2 Investigators. Rapid blood-pressure lowering in patients with acute intracerebral hemorrhage. N Engl J Med 2013;368:2355–2365
2. Bouwes A, Binnekade JM, Kuiper MA, et al. Prognosis of coma after therapeutic hypothermia: A prospective cohort study. Ann Neurol 2012;71:206–212
3. Broderick JP, Palesch YY, Demchuk AM, et al. Interventional Management of Stroke (IMS) III Investigators. Endovascular therapy after intravenous t-PA versus t-PA alone for stroke. N Engl J Med 2013;368:893–903
4. Brouwer MC, McIntyre P, Prasad K, et al. Corticosteroids for acute bacterial meningitis. Cochrane Database Syst Rev 2013;06CD004405
5. Ciccone A, Valvassori L, Nichelatti M, et al. SYNTHESIS Expansion Investigators. Endovascular treatment for acute ischemic stroke. N Engl J Med 2013;368:904–913
6. Cruz-Flores S, Berge E, Whittle IR. Surgical decompression for cerebral oedema in acute ischaemic stroke. Cochrane Database Syst Rev 2012; 01 CD003435
7. Deutsche Gesellschaft für Neurologie. Leitlinien zu Diagnostik und Therapie. Status epilepticusAktualisierte Version 2012; http://www.dgn.org/images/ll_02_2012_status_epilepticus_im_erwachsenenalter.pdf
8. Fritz D, Brouwer MC, van de Beek D. Dexamethasone and long-term survival in bacterial meningitis. Neurology 2012;79:2177–2179
9. Fung C, Murek M, Z'Graggen WJ, et al. Decompressive hemicraniectomy in patients with supratentorial intracerebral hemorrhage. Stroke 2012;43:3207–3211
10. Heckenberg SG, Brouwer MC, van der Ende A, et al. Adjunctive examethasone in adults with meningococcal meningitis. Neurology 2012;79:1563–1569
11. Höfler J, Trinka E. Lacosamide as a new treatment option in status epilepticus. Epilepsia 2013;54:393–404
12. IST-3 Collaborative Group. The benefits and harms of intravenous thrombolysis with recombinant tissue plasminogen activator within 6 h of acute ischaemic stroke (the third interna-tional stroke trial IST-3). Lancet 2012;379:2352–2363
13. IST-3 Collaborative Group. Effect of thrombolysis with alteplase within 6 h of acute ischaemic stroke on long-term outcomes (the third International Stroke Trial [IST-3]): 18-month follow-up of a randomised controlled trial. Lancet Neurol 2013;12:768–776
14. Jüttler E, Bösel J, Amiri H, et al. DESTINY II Study Group. DESTINY II: DEcompressive Surgery for the Treatment of malignant INfarction of the middle cerebral arterY II. Int J Stroke 2011;6:79–86
15. Kidwell CS, Jahan R, Gornbein J, et al. MR RESCUE Investigators. A trial of imaging selection and endovascular treatment for ischemic stroke. N Engl J Med 2013;368:914–923
16. Leithner C, Storm D, Hasper C, et al. Prognose der Hirnfunktion nach kardiopulmonaler Reanimation und therapeutischer Hypothermie. Akt Neurol 2012;39:145–154
17. Mendelow AD, Gregson BA, Rowan EN, et al. for the STICH II Investigators. Early surgery versus initial conservative treatment in patients with spontaneous supratentorial lobar intracerebral haematomas (STICH II). Lancet 2013;382:397–408
18. Mould WA, Carhuapoma JR, Muschelli J, et al. Minimally invasive surgery plus recombinant tissue-type plasminogen activator for intracerebral hemorrhage evacuation decreases perihematomal edema. Stroke 2013;44:627–634
19. Prabhakar H, Bindra A, Singh GP, et al. Propofol versus thiopental sodium for the treatment of refractory status epilepticus. Cochrane Database Syst Rev 2012;08 CD009202
20. Saver JL, Jahan R, Levy EI, et al. SWIFT Trialists. Solitaire flow restoration device versus the Merci Retriever in patients with acute ischaemic stroke (SWIFT). Lancet 2012;380:1241–1249
21. Shorvon S, Ferlisi M. The outcome of therapies in refractory and super-refractory convulsive status epilepticus and recommendations for therapy. Brain 2012;135:2314–2328
22. Steiner T, Juvela S, Unterberg A, et al. European stroke organization guidelines for the management of intracranial aneurysms and subarachnoid haemorrhage. Cerebrovasc Dis 2013;35:93–112
23. von Wild K, Laureys S, Dolce G. Apallisches Syndrom, vegetativer Zustand: Unangemessene Begriffe. Dtsch Arztebl 2012;109:A-143
24. Wardlaw JM, Murray V, Berge E, et al. Recombinant tissue plasminogen activator for acute ischaemic stroke. Lancet 2012;379:2364–2672
25. Zhou X, Chen J, Li Q, et al. Minimally invasive surgery for spontaneous supratentorial intracerebral hemorrhage. Stroke 2012;43:2923–2930
26. Zinkstok SM, Engelter ST, Gensicke H, et al. Safety of thrombolysis in stroke mimics. Stroke 2013;44:1080–1084

Kommentár

Újdonságok a neurointenzív ellátásban

Dr. Kakuk Ilona
Főorvos, Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, Neurológiai Stroke Osztály, Budapest

Iszkémiás stroke
(agyi infarktus)

Az akut stroke sürgősségi ellátást igénylő megbetegedés. A „time is brain” valóban evidensnek számít. A stroke-beteg stroke-részlegen kezelendő. A terápiás ablak nagyon rövid – 4,5 óra (ECASS 3) –, és ezek a betegek rekombináns humán szöveti típusú plazminogén aktivátorral (rt-PA) kezelendők, ha nem áll fenn kizárási kritérium. Ezek I. osztályú evidenciának tekintett megállapítások.

A precerebrális és az agyi verőerekben kialakult érelzáródás az intravénás kezelésen kívül intraarteriálisan, intravénásan kezdett, majd intraarteriálisan folytatott rt-PA-val, valamint mechanikus trombektómiával és akut műtéttel oldható meg. Prospektív vizsgálatok bizonyítják az egyes kezelések hatásosságát, de ezekre az eljárásokra nincs döntő bizonyíték.
A stroke-beteg trombolízise elvégezhető natív koponya-CT vizsgálatot követően, ha azon vérzés vagy friss, manifeszt iszkémiás lézió nem látható.

A perfúziós CT segít a stroke diagnózisának felállításában, pontosításában. Elkülöníthetők a funkcionális tünetek, a migrén aurájának tünetei, epilepsziás roham esetén a Todd-parézis. A perfúziós CT segít a lízis időablakának meghatározásában a penumbra kimutatásával, amellett a nonelokvens régiók, a szimultán érokklúziók felismerésében. Az akut endarterektómia vagy perkután transzluminális angioplasztika (PTA) + sztentimplantáció indikációjának meghatározásában a nagy perfúziós deficit kizárásával meghatározó lehet.
A trombolízis hatékonysága az idő múlásával csökken. A legújabb ajánlások szerint a fő cél jelenleg a trombolízis minél korábbi elvégzése. A stroke-beteget elsőbbségi szállítás illeti meg. A cél az, hogy a tünetek jelentkezése és a kórházba kerülés között („symptoms to door”) legfeljebb 60 perc teljen el. Kívánatos lenne, hogy az 1 órába a terápia megkezdése is beleférjen, azaz hogy a „door to needle” idő is 60 perc alá csökkenjen.

Dekompresszió

Malignus media-okklúzióról (MMO) akkor beszélünk, ha az arteria cerebri media (ACM) 50%-ot meghaladó elzáródása nagy citotoxikus és vazogén ödémával és következményes koponyaűri nyomásfokozódással jár. Az ACM elzáródásához az arteria cerebri anterior (ACA) és az arteria cerebri posterior (ACP) elzáródása is csatlakozhat. Ez a jelenség főleg a fiatal betegek esetében alakul ki. A cerebrális ödéma, a koponyaűri nyomásfokozódás csökkentésére kezdték el alkalmazni a dekompressziós kraniektómiát (DC). A DC-vel nemcsak az a cél, hogy a koponyaűri nyomás csökkenjen, hanem az is, hogy az ACM területének retrográd vérellátását biztosítsa a leptomeningeális artériákon keresztül. Az MMO-ban szenvedő fiatal stroke-betegek kezelésében a hemikraniektómia igen jó hatásfokú beavatkozás. A jelenlegi irányelvek ajánlják a fiatal (60 évesnél fiatalabb) MMO-betegek dekompresszív kraniektómiával történő kezelését, tekintettel arra, hogy a sebészi beavatkozás gondosan szelektált betegcsoportban jelentősen javíthatja a túlélés esélyét és a túlélők életminőségét. Az utóbbi tíz évben az életkori határ 51-ről 60 évre tolódott ki a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően. A Destiny II vizsgálat szerint az idősebb betegcsoportban a dekompresszív kraniektómia eredményei kétségesek és indikációs köre nem egyértelmű.

Az akut stroke terápiájaként alkalmazott rt-PA-kezelés után 12 órával a DC elvégezhető. A 48 órán belül elvégzett DC javítja a funkcionális kimenetelt és a mortalitást, de a 96 óra után elvégzett DC „csak” a mortalitást javítja, a funkcionális kimenetelt nem. Hacke és mtsai 1998-ban jelentették meg retrospektív összefoglaló tanulmányukat az MMO DC-kezelésével kapcsolatban. Még abban az évben kérésünkre (OPNI-Stroke Központ) megtörtént az első, ACM- és ACA-lézióval járó, MMO-t okozó stroke miatt végzett hemikraniektómia az OITI-ben. A műtétet Dr. Major Ottó végezte, sikeresen. A beteg jelenleg is visszajár kontrollvizsgálatokra, némi korlátozással éli életét. Az OITI-ben számtalan hasonló műtétet végeztek és végeznek a mai napig.

Intracerebrális vérzés

A nemzetközi irodalmi adatok szerint az agyvérzések kimenetelét a beteg kora, az intracerebrális vérzés (ICH) volumene és helye, a beteg felvételkor talált tudati nívója, a beteg korábbi kognitív károsodása, az egészségügyre gyakorolt fiskális nyomás, az akut
szakellátás helye, valamint a multidiszciplináris rehabilitáció, ezen belül a rehabilitáció korai indítása, a gyors kórházi elbocsátás és az otthoni rehabilitációs tréning határozza meg. A jelenleg érvényes ajánlások szerint az agyvérzettek nyitott koponyaműtétének és konzervatív terápiájának eredményei között nincs érdemi különbség, időnként azonban közölnek retrospektív adatokat arról, hogy jobb eredmény érhető el műtéti beavatkozással. A műtéti kimenetel jobb eredménye elsősorban a minimálinvazív beavatkozásokra vonatkozik. A minimálinvazív terápia a hematóma sztereotaktikus endoszkópos eltávolítását és az intrakavitális hematóma drénen keresztül, rt-PA-val történő lízisét jelenti. Ezzel szemben a cerebelláris vérzések, az agytörzsi kompressziót, likvorkeringési zavart okozó vérzések és az 1 cm-nél nem mélyebben levő felszín alatti vérzések esetében műtéti eltávolítást ajánlanak.
Az intracerebrális vérzés 45%-ban intraventrikuláris vérzés (IVH) is, mely többnyire a bazális ganglionokat és a thalamust érinti. A kamrába törő vérzések esetében a ventrikuláris drénnek (VD) jótékony hatása van, főleg ha az IVH oldására rt-PA-t is alkalmazunk. VD hatására csökken a mortalitás. Megszűnik az akut obstruktív hidrocefalusz, az IVH volumene és az agykamrák disztenziója csökken, következményesen csökken az intrakraniális nyomás, valamint a krónikus hidrocefalusz gyakorisága. Néhány magyarországi centrum is bekapcsolódott a kamrába törő vérzések kezelésére irányuló nemzetközi vizsgálatba (CLEAR-IVH Trial). A VD-nek vannak szövődményei, pl. újabb vérzés (4%), ventrikulitisz (2%), a 30 napos mortalitási ráta 17%, de a szövődményei nem összemérhetők a biztos fatális kimenetellel. Ha az agyvérzett beteg INR-értéke magas, K-vitamint is adni kell (legalább kétszer). ICH kialakulásakor a koagulációs faktorok pótlására FFP, trombocitaszuszpenzió, VII. faktor és egyéb faktorok adása is szóba jön. Újabban friss fagyasztott plazma adása helyett a célzott kezelést, a hiányzó faktorok meghatározását, majd azok pótlását ajánlják.
Az agyvérzettek vérnyomását azonnal és minden gyógyszert, eszközt bevetve csökkenteni kell. Az ICH-betegek vérnyomásértéke lehetőleg ne legyen több, mint 140/90 Hgmm, ha az agyvérzést szenvedett betegnek diabétesze is van, akkor a vérnyomást ajánlatos 130/80 Hgmm alatt tartani.

Szubarachnoideális vérzés

A szubarachnoideális vérzést (SAH) szenvedett beteg intenzív osztályos kezelést igényel. Ha a vérzés hátterében agyi aneurizma is kimutatható, akkor 48 órán belül endovaszkuláris ellátás vagy műtét ajánlott, amennyiben a beteg általános állapota ezt lehetővé teszi. (Hunt–Hess I-II.) A SAH következményeként az esetek nagy százalékában alakul ki a „spazmus”. Ennek terápiájában a vazoaktív gyógyszerek (fenilefrin: 48%, norepinefrin: 39%, dopamin, doputamin) és a per os adott nimodipin játszanak szerepet. A „HHH” elvet (hipertónia, hipervolémia, hemodilúció) az utóbbi időben nem ajánlják, de az esettanulmányok csaknem mindig alkalmazott kezelésként említik. Valójában kissé megemelt tenzióra, euvolémiára és normodilúcióra kell törekedni az ajánlás szerint. Az IVH fibrinolízise, a mélyvénás trombózis profilaxisa, a gyomorvédelem (H2-receptor-blokkoló, protonpumpagátló), a hiponatrémia korrekciója (elégtelen ADH-termelés, esetleg cerebrális sóvesztés szindróma miatt) szintén beletartozik a SAH kiegészítő terápiájába.
A kontrollált hipotermia válogatott esetekben mind a műtéti, mind a posztoperatív szakban elfogadott metódus. Adott esetben súlyos mellékhatásai lehetnek, pl. a posztoperatív szakban történő ébresztést követő extrém remegés, valamint hosszabb ideig tartó, posztoperatív szakban alkalmazott hűtés esetén a pneumónia és egyéb infekciók. Magyarországon ritkán ugyan, de alkalmazzák ezt a technikát.

Bakteriális agyhártyagyulladás

A bakteriális meningitisz kezelésének korai stádiumában adott dexamethazon felére csökkenti a halálozást. Mások szerint a mortalitást ugyan nem csökkenti, de a hallásvesztést és más neurológiai tünetek kialakulását megakadályozza. Neisseria meningitidis okozta fertőzésben szteroidot kell adni. A fejlett ipari országok támogatják a javaslatot, ezzel szemben a fejlődő országokban nem javasolják ezt a terápiát, mert nem tudtak hasonlóan jó szteroidkezelési eredményeket közölni. Magyarországon az érvényben lévő protokollok szerint meningitiszben szteroidot kell adni.

Status epilepticus

A Neuro Critical Care legutolsó, 2012-es guideline-ja szerint a status epilepticus (SE) definíciója is megváltozott. SE-ről eszerint akkor beszélünk, ha 5 percet meghaladó folyamatos klinikai és/vagy elektrográfiás (EEG) rohamaktivitás észlelhető, vagy ha a beteg visszatérően rohamozik anélkül, hogy a roham előtti állapota visszatérne. Megkülönböztetünk refrakter és szuperrefrakter status epilepticust. Az SE kezelése lépésenként változik.

Első lépésként intravénás diazepamot és intramuszkuláris midazolamot ajánlanak. A második lépés gyógyszerei a phenytoin, a valproát, a levetiracetam és a lacosamid. A harmadik lépésben a midazolam, a propofol, a pentobarbital, a ketamin a választandó gyógyszerek. Célzott kezelésként immunmodulánsok is szóba jönnek, így metil-prednizolon intravénásan, immunglobulin, plazmaferezis.

Az SE az akut fázisában szenzitív a GABA-agonistákra; az idő előrehaladtával csökken ez a szenzitivitás, de az NMDA-antagonisták egyre hatásosabbakká válnak. Membránstabilizátorként a magnézium-szulfátot is ajánlják.

Hipoxiás enkefalopátia és vigil kóma

Plum és Posner 1966-ban megjelent könyvében a tudzavarokról olvashatunk meglehetősen pontos összefoglalást. Ez a nozológiai megközelítés lényegében hosszú ideig nem változott. Az utóbbi évek funkcionális MR-vizsgálatai, a hosszas EEG-monitorozás eredményeként egyre többet tudtunk meg a tudatzavarokról. A vegetatív kómás állapot pontosabb megközelítése érdekében új nozológiai fogalmak terjedtek el. Az „unresponsive wakefulness syndrome” reakcióképtelen éberségi szindrómát jelent. A „minimally conscious state” azt jelenti, hogy a beteg egy-két szót mond, minimális irányított mozgása, érzelemmegnyilvánulása van, a fájdalmat lokalizálja. Ezek a kifejezések pontosítani kívánták a betegekre vonatkozó megítélést, de lényegi változást nem hoztak.

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Ajánlott irodalom:
Elsődlegesen az Egészségügyi Közlönyben megjelent szakmai irányelvek használhatók útmutatóként a súlyos neurológiai betegek kezelésében. Tekintettel arra, hogy az irányelvek megjelenése nem követi szorosan és dinamikusan a változásokat, néhány angol nyelvű, elérhető, legfrissebbnek tekinthető összefoglalót is ajánlok.
1. Jaush EC, Saver JL, Adams HP, et al. Guidelines for the Early Management of Patients with Acute Ischaemic AHA/ASA Stroke. Stroke 2013;44:870–947
2. Morgenstern LB, Hemphill JC III, Anderson C, et al. Guidelines for the Management of Spontaneous Intracerebral Hemorrhage. AHA/ASA Stroke 2010;41:2108–2129
3. Connolly ES, Rabinstein AA Jr., et al. Guidelines for the Management of Aneurysmal Subarachnoid Hemorrhage. AHA/ASA Stroke 2012;43:1711–1737
4. Kakuk I, Major O, Gubucz I, Nyáry I, Nagy Z. Új módszerek a stroke intenzív terápiájában. Hemicraniectomia ischaemiás stroke-ban, valamint az intracerebralis és az intraventricularis vérzés kezelése urokinázzal. Clin Neurosci/Ideggy Szle 2002;55(3-4):118–127
5. Gyimesi Cs, Juhos V, Horváth R, et al. Satus epilepticus és kezelése – update 2013. Clin Neurosci/Ideggy Szle 2013;66(11-12):372–382
6. Giacino JT, Ashwal S, Childs N, et al. The minimally conscious state: Definition and diagnosis criteria Neurology 2002;58;349–353