Az inzulin első emberi felhasználásának 100 éves évfordulójára emlékezik ez a cikk. Száz évvel ezelőtt, az akkor kamasz Leonard Thompson volt az első 1-es típusú diabeteses beteg, akit sikeresen kezeltek inzulinnal és ezzel megmentették az akkoriban biztosan halálos ítéletnek számító betegségtől.

Az Evaluate Vantage összeállította azon gyógyszerek tízes listáját, amelyek még a késői fejlesztési fázisban vannak ugyan, ám mégis „blockbuster” várományosok, azaz a közeljövőben vélhetően évi 1 milliárd dollárt meg­haladó árbevételt fognak generálni.

Az elhízás és a kardiovaszkuláris kockázat mérséklésére a csökkentett szénhidráttartalmú diéta és sport kombinációja jó választás egyébként egészséges egyéneknél. Bizonyítani kívántuk, hogy az 1-es típusú cukor­betegek fizikai aktivitása során az alacsony szénhidráttartalmú diéta az inzulinadagolás helyes megválasztásával biztonságos, és csökkenti mind a rövid, mind a hosszú távú szövődmények kialakulását. Adataink alátá­masztják, hogy az új típusú inzulinok, szöveti glükózszenzorok, valamint pumpák megjelenésének köszönhetően a feltételek adottak egy szaba­dabb, szövődménymentesebb élethez a T1DM-es betegek számára is.

Az új inzulinkészítmények és az egyre fejlettebb inzulinbeadási eszközök mellett a legforradalmibb változások a folyamatos glükózmonitorozásban, az inzulinpumpa-kezelésben és a diabetes-gondo­zás digitalizációjában következtek be. 

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek száma az életkorral me­redeken nő, gondozásuk és a szövődmények kezelése jelentős terhet ró a modern társadalmakra. Idős cukorbetegek gondozása során a glikémiás céltartomány, a kezelés meghatározása mindig egyénre szabott, függ a be­teg funkcionális és fizikális állapotától. 

A hazai diabetológia folyamatos fejlődé­sének jelentős periódusa esik az elmúlt 20 évre. A terápiás lehetőségek bővülése – a tényeken alapuló orvostudomány térnyerésével összefüggésben – rendkívül markáns volt, ezekre az évekre esik a Magyar Diabetes Társaság (MDT) szervezeti egységének és működésének meg­erősödése, jelentős nemzetközi kong­resszusok szervezése, a szakellátó helyek létrejötte, a diabetológiai minősítés és a szakápolóképzés megteremtése. Érdemes a fontosabb eredményeket összegezni abból az alkalomból, hogy a diabetológiai eredmények publikálására mindig nyitott Orvostovábbképző Szemle indulásának 20. évfordulóját ünnepli 2013-ban.

Érvek mellette
A 2-es típusú cukorbetegség kezelésé­ben nyilvánvaló paradigmaváltás követ­kezett be: korai kórismézés, kezdő ke­zelésként életmódváltás és metformin, a jó anyagcsere-beállítás időtartamára korlátozódó orális terápia, majd késle­kedés nélkül megkezdett korai inzulinkezelés. Az erek károsodása már a 2-es típusú cukorbetegség bizonyított meg­jelenése előtt, a prediabétesznek (csök­kent glükóztoleranciának) nevezett sza­kaszban kialakul. Fontos tehát a terápia optimális tervezése.

A diabéteszes ketoacidózis fő oka az inzulinhiány. Minden életkorban előfordul, a halálozási arány 1–5%. Fő tünetei: poliúria és polidipszia, súlyvesztés, fáradtság, diszpnoé, hányás, megelőző lázas betegség, hasi fájdalom, polifágia. Néhány laboratóriumi vizsgálattal el lehet különíteni a hiperozmoláris hiperglikémiás állapottól, a gasztroenteritisztől, az éhezési ketózistól és más metabolikus szindrómáktól. A kezelés része az inzulinadás, az intravénás folyadékpótlás, a glükóz- és elektrolitszintek monitorozása. Az agyödéma ritka, főleg gyermekkori szövődmény. A szülők edukációjában szem előtt kell tartani a ketoacidózis lehetőségét.

Számos irányelv és a hazai gyakorlat szerint is 2-es típusú diabéteszben a gyógyszeres kezelés metforminnal kezdődik, de előbb-utóbb elkerülhetet­lenné válik ennek kiegészítése. Az EASIE vizsgálat a metformin mellé adott glargin inzulin, illetve sitagliptin hatásossá­gát (HbA1c-értéket csökkentő hatásának mértékét) és biztonságosságát, mellékhatásait és az adagolási formák okozta különbségek hatásait tesztelte. 

A STEP-WISE vizsgálat annak eldöntését célozta, hogy az inzulinterápia intenzifikálása keretében milyen módszerrel lehet legjobban felépíteni a prandiális inzulin adását, melyik módszer kontrollálja jobban az átlagos, illetve a posztprandiális vércukorértékeket 2-es típusú diabéteszben.