Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A csontsűrűség és a halálozási arány közötti összefüggés arra utal, hogy a csontásványianyag-sűrűség fontos prognosztikai biomarker lehet a szervezet általános egészségi állapotának megítélésében.

Egy óriási számításikapacitás-igényű kutatás mutatott rá a fő nemi különbségekre.

A komorbid kórkép fennállása eltérő pszichiátriai tüneteket eredményez, amelyek segíthetnek a pontos diagnózis felállításában.

A PRONTO klinikai vizsgálatban a PCT-alapú kezelés 17%-kal csökkentette a szepszis miatti halálozás arányát.

A korábbiaknál pontosabban képes azonosítani a fokozott kockázatnak kitett egyéneket az új fejlesztésű genetikai modell.

Az autofág rendszer meghibásodása miatt kerülhetnek toxikus fehérjeaggregátumok az extracelluláris térbe, más neuronokat fertőzését eredményezve.

Az új módszer nem csak a genetikai mutációk azonosítására képes, hanem azt is megmondja, hogy az adott eltérés milyen típusú betegséget válthat ki.

Felfedezték, hogy az asztrociták is részt vesznek a nikotinfüggőség kialakításában, így a most feltárt biokémiai útvonal új kezelések kifejlesztéséhez vezethet.

Egy korábban gyógyszerezhetetlennek tartott fehérjecsalád, a kromatint szabályozó hisztonok lehetnek egy új leukémia elleni terápia alapjai.