Akoronavírus 2 (SARS-CoV-2) egy új koronavírus, amelyet 2019-ben ész­leltek először és döntően súlyos légszervi manifesztációjú koronavírus-betegséget (COVID-19) okoz. A COVID-19-infekció kapcsán intersticiális oedema jelenik meg, ami a gázcse­rében jelentős zavart okoz, gyakorlatilag blokkolja az alveolo-kapilláris membránt. Következményeként intersticiális fibrosis alakulhat ki, amely a tüdőt és mellkast érin­tő restriktív légzészavart okoz, a beteg lég­zésmechanikailag kedvezőtlen helyzetbe kerül. A folyamat a mellkasi kinematikát is érinti.

Az ARB alkalmazása során a központi idegrendszerben megnövekedett angiotenzin II szint ronthatja bizonyos mentális betegségek kimenetelét. A bemutatásra kerülő vizsgálat célja az öngyilkosság és az ARB-expozíció kapcsolatának tanulmányozása volt, amelynek eredményei alátámasztják ezt az összefüggést.
JAMA Network Open, 2019. október

Az egészségügy átfogó átalakulás előtt áll, ami alapvetően alakítja át az ellá­tórendszer szerkezetét, működését és a szereplők viselkedését. A technoló­giai fejlődés lesz a változások egyik hajtóereje, de a finanszírozási kényszer átalakítja a biztosítási rendszert és átrendezi a felelősségi viszonyokat is. A gyógyítás egyre inkább kollektív tevékenység lesz, és az Evidence Based Medicine szemléletet kiegészíti az együttműködési kényszer (Cooperation Based Medicine). A gyógyítási tér és az egészségfelelősség kitágul a beteg felé, mindez új alapokra helyezi az orvos-beteg viszonyt. Ebben az írásban – néhol szándékoltan kontúros elrajzolással és szimplifikációval – ezekre a változásokra próbáltam felhívni a figyelmet.

A COPD morbiditási és mortalitási mutatói aggasztóak, egészségügyi költ­ségei egyre jelentősebbek. Gyógyszeres kezelésében megjelent a klinikai fenotipizálás és az ehhez igazodó személyre szabott kezelés igénye. 

A betegjogok ismeretével, betartásával, nyílt kommunikációval, a biza­lom kialakításával lehet sikeres a betegbiztonság kultúrájának kiépítése. A betegbiztonsági kockázati menedzsment bevezetésének feltétele olyan intézményi légkör megteremtése, amely a nemkívánatos események feltétel nélküli, nyílt jelzését ösztönzi, és nem a felelősségre vonásra helyezi a hang­súlyt. A károsodást szenvedett betegek kezelési költségének megtakarí­tásán, a panaszok miatti adminisztráció és a peres eljárások költségeinek csökkentésén túl a betegjogok tiszteletben tartása hozzájárul a betegek gyógyulásához, életminőségük javulásához, az egészségügyi dolgozók fokozott védelméhez.

Amit tudunk: a változások elkerülhetetlenek. Az utolsó érdemi átalakítás 2006-ban volt, és a gyógyítás technológiája olyan gyorsan fejlődik, a szükségletek olyan mér­tékben változnak, hogy legalább tízévenként szükség van „hozzáigazításra”, azaz szerkezeti átalakításra, de ez csak akkor hatékony, ha forrásallokációs változás és az érdekeltségi rendszer megváltoztatása is követi. Ebben az írásban megkísérlem számba venni, hogy milyen változások várhatók az idén az egészségügyben, illetve hogy egyáltalán várhatók-e érdemi változások.

Szinte már közhely, hogy az egészségügyi technológiák folyamatos fejlődésével és az ahhoz társuló költségrobbanással az egészségügyi finanszírozás sehol a világon nem tud lépést tartani. A betegségek diagnosztikájának és ke­zelésének lépéseit a legkülönfélébb technikákkal finanszírozzák. Régóta meg­fogalmazott igény, hogy a finanszírozási részletszabályok kórképek mentén felfűzve, egységes, átlátható és összegző formában jelenjenek meg. Ezt a célt igyekszik szolgálni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a finanszíro­zási eljárásrendek készítésével. Eddig 19 finanszírozási protokoll lépett hatály­ba, és további 19 tervezet vár a szaktárcánál kihirdetésre.

A gyógyszerek közfinanszírozására fordítható keretek szűkülése igazolja a biohasonló terápiák létjogosultságát. Elterjedésüknek gátat szab a terápiaváltás során esetleg fellépő immunogenicitási reakciótól, a terápiás hatás csökkenésétől való félelem, bár ezek incidenciájáról ma még kevés a jó minőségű tudományos bizonyíték. De novo betegek esetében a biosimilar készítmények segítségével javíthatjuk a betegek hozzáférését, illetve azonos kezelt betegszám esetén csökkenthetjük a terápiás költségeket. Az innovatív készítmények volumenkorlátai miatt ennek hazánkban a beteghozzáférés szempontjából kiemelt jelentősége van.