A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

A közleményben a strandok, meleg vizű fürdők látogatása után nagyobb eséllyel kialakuló gyermek-nőgyógyászati és nőgyógyászati hüvelyfer­tőzéseket tárgyaljuk. A leírt hüvelyfertőzések természetesen többnyire közfürdők látogatásától függetlenül diagnosztizálhatók, ezért a kórképek számos egyéb hajlamosító faktorát, szexuális úton terjedő fertőzésekkel való kapcsolatát is elemezzük.

A Chlamydia-fertőzés okozta korábbi kismedencei gyulladás növelheti a petefészekrák kockázatát.

A balneológiában az elmúlt évszázadban a kezelések főleg a tapasztalato­kon alapultak, ám az utóbbi néhány évtizedben már a bizonyítékok kerültek előtérbe. Hazánk igen kedvező geotermikus adottságai következtében a termálvíz orvosi célú felhasználásában és az ilyen tárgyú orvosi tanul­mányok publikálása terén a világ élvonalába tartozunk.

Az agresszív B-sejtes limfómák első vonalbeli kezelése a stádiumtól és a kockázati tényezőktől függetlenül rituximabot, valamint cyclophosphamidot, adriamycint, vincristint és prednisolont tartalmazó polikemoterápia. A nagy nyirokcsomó-konglomerátum, illetve az extranodális szervérintettség konszolidációs sugárkezelést is indokolhat. A relabáló agresszív B-sejtes limfómás betegek közül csak azoknak van reális esélyük a hosszú távú túlélésre, akik sikeres mentő kezelést követően autológ vagy allogén őssejtátültetésben részesülnek. A többi beteget klinikai vizsgálatok keretében kell kezelni, illetve palliatív mono- vagy polikemoterápiában részesíteni.

A történetírás mindig szubjektív, még akkor is, ha igyekszünk objek­tív tényekre alapozni, hiszen lénye­ges, hogy az eseményekből mit eme­lünk ki, és mit hagyunk a háttérben. A sikereket hangsúlyozzuk, vagy az akadályokról beszélünk, melyek nél­kül a sikerek még emelkedettebbek lennének. A jelen munkában is a szer­zők szubjektív véleménye tükröződik, bár az összeállítás adatokra támaszko­dik. Számadatokkal különben az olva­sót szándékosan nem terheljük, hogy a figyelem az általános összefüggé­sekre koncentrálódjon.

A közlemény a hasi nyirokcsomó-diagnosztikát tekinti át, különös tekintettel a különféle ultrahangos vizsgálati technikákra, beleértve az innovatív kontrasztanyagos ultrahangot és az elasztográfiát. Foglalkozik a mediasztinális és a hasi nyirokcsomóduzzanatok felderítésében rendkívüli jelentőségű endoszkópos ultrahangvizsgálattal is. Végül a szerzők klinikai forgatókönyvekkel és algoritmusokkal segítik az olvasót a hasi limfadenopátia helyes és gyors diagnózisában.

A szerző áttekinti a vénás tromboembólia (VTE) epidemiológiáját, elemezve a kórkép növekvő incidenciájának okait, a veleszületett és a szerzett trombózishajlam fontosabb tényezőit, a várható szövődmények előfordulását és a trombofília szűrésének helyes elvét. A diagnosztika jelenlegi sarkalatos pontjai a vizsgálat előtti klinikai valószínűség felmérése, a D-dimer meghatározás, a kompressziós Doppler-ultrahang és a CT-angiográfia. Az alsó végtagi mélyvéna-trombózis (MVT) és a tüdőembólia (PE) mellett szó esik a szokatlan helyen (felkari, zsigeri erekben) megjelenő, ritka trombózisok sajátosságairól is.

A kismedencei gyulladásos betegség a nők elsősorban a fiatal, szexuálisan aktív nők – felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés. A diagnózis klinikai. A betegség gyanúját fel kell vetni, ha fennáll a betegség kockázata, a kismedencei vagy alhasi fájdalom hátterében nincs kimutatható ok, és a cervix mozgatásra, illetve a méh vagy az adnexumok tapintásra érzékenyek.