Chlamydia-fertőzés és petefészekrák

Egy előzetes sajtótájékoztató szerint az American Association for Cancer Research (AACR) 2018-as éves összejövetelén hangzik majd el egy tanulmány, mely szerint két, egymástól független népességcsoportban is igazolták, hogy a Chlamydia okozta fertőzés után kétszeresére emelkedik a petefészekrákok kockázata. A méhet, a méhkürtöket és a petefészkeket érintő bakteriális kismedencei gyulladások (PID, pelvic inflammatory disease) jelentősen megemelik a petefészekrák kockázatát. E gyulladások hátterében a fejlett országokban leggyakrabban a Chlamydia-fertőzés áll. A Chlamydia diagnózisa azonban még ma is kihívást jelent, hiszen a fertőzés gyakran teljesen tünetmentesen zajlik.

Dr. Britton Trabert (Earl Stadtman Investigator in the Division of Cancer Epidemiology and Genetics at the National Cancer Institute) munkacsoportja ezért a Chlamydia-fertőzések igazolására a jól bevált standard kimutatást, a Chlamydia Pgp3 antigénje (Chlamydia antigen protein plasmid gene product) elleni antitestet használták.

Vizsgálatukat megelőzte egy korábbi lengyelországi esetkontrollos vizsgálat, amelybe 278 petefészekrákos beteget és 556 korban és egyéb jellemzőkben megfelelően illeszkedő kontrollszemélyt vettek be. A Pgp3 ellenes antitest jelenlétében a petefészekrák kockázata 63%-kal nagyobb volt (OR: 1,63, 95%CI: 1,20-2,22). Ha a pozitivitást egy magasabb titernél állapították csak meg, akkor a kockázat már a kétszeres volt (OR: 2,00, 95%CI: 1,38-2,89).

Dr. Trabert és munkatársai a lengyel  eredmények igazolása céljából egy ettől teljesen független, prospektív esetkontrollos vizsgálatot szerveztek a Prostate, Lung, Colorectal, and Ovarian (PLCO) Cancer Screening Trial-on belül. Ebben 160 petefészekrákos beteget és 159 megfelelő kontroll személyt hasonlítottak össze. A PLCO- ból származó csoportban a Pgp3 elleni antitesttel rendelkezőknél 43%-kal nőtt a petefészekrák kockázata (OR: 1,43, 95%CI 0,78-2,63). Ha itt is megemelték az érzékenységi küszöböt, akkor a petefészekrák kockázata több mint kétszeresére nőtt (OR: 2,25, 95%CI 1,07-4,71).

A kutatók azt is elemezték, hogy a petefészekrák kockázatának növekedése  más eredetű fertőzésekkel (Mycoplasma genitalium, herpes simplex virus 2, humán papillomavírus, polyomavírus, hepatitis B, hepatitis C, Epstein-Barr vírus, cytomegalovírus) is mutat-e összefüggést. Az egyéb eredetű fertőzések sem a lengyelországi betegcsoportban, sem a PLCO-ból származó betegcsoportban nem növelték a petefészekrák kockázatát, viszont a szintén gyakori kismedencei gyulladást okozó Neisseria gonorrhoeae fertőzéseket nem tudták specifikusan vizsgálni.

Dr. Elaine Mardis (Institute for Genomic Medicine at the Nationwide Children’s Hospital, Columbus, Ohio) kifejtette, hogy „a petefészekrák gyakran csak előrehaladott állapotban kerül kimutatásra, és ilyenkor már igen rossz a prognózis”. A szexuálisan átvitt Chlamydia-fertőzés kimutatása a tanulmány legfontosabb eleme, és az is figyelemre méltó, hogy a világ két különböző pontján vizsgáltak kellő számú beteget.

Az eredményeknek jelenleg még nincs gyakorlati haszna: „a petefészekrák korai kimutatására a Chlamydia szűrés nem alkalmas”. Egy még több beteg bevonásával végzett vizsgálat során talán meg lehetne állapítani, hogy a Chlamydia okozta kismedencei fertőzések (PID) megfelelő kezelése csökkentheti-e a petefészekrákok előfordulását.  

Forrás:

1. Medescape Medical News > Conference News

2. American Association for Cancer Research (AACR) 2018 Annual Meeting