A sztatinok petefészekrákban?
A petefészekrák új terápiáinak keresésekor szóba jöttek a sztatinok is, amelyek gátolják a rák kialakulásában is szerepet játszó a HMGCR enzimet, de az eddigi vizsgálatok nem hoztak eredményt.
A fentiekben összegezhető a brit Keele Egyetemnek a Scientific Reportban nyilvánosságra hozott vizsgálata szerint a sztatinok a koleszterinszint csökkentése mellett elpusztíthatják a petefészekráksejteket is. A humán vizsgálatok azonban eddig igen vegyes eredményeket hoztak. Kérdés, hogy hatásos stratégia lehet-e a megfelelő sztatin megfelelő dózisban történő alkalmazása – mindazon étrendi források egyidejű kiiktatásával, melyek blokkolhatják a sztatinok hatásait.
A petefészek háromfajta sejtből épül fel: az epitélsejtekből, a csírasejtekből és a strómasejtekből. Ezek bármelyikéből kiindulhat rosszindulatú daganat, de a leggyakoribb kiindulási forrás a petefészek külső felszínét borító epitélsejt.
A petefészekrák a tízedik leggyakoribb daganat a nők körében az Egyesült Államokban. Bár a „női” daganatok mindössze körülbelül 3 százaléka petefészekrák, egymagában több halálesetért felelős, mint a reproduktív szervek összes többi daganata együttvéve. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) becslése szerint 2014-ben több mint 21 ezer nőnél diagnosztizáltak petefészekrákot az Egyesült Államokban, és több mint 14 ezren haltak meg a betegség következtében.
A petefészekrák esetében meglehetősen korlátozottak a hatásos terápiás lehetőségek. A tumor kezdetben általában jól reagál a kemoterápiára, később azonban recidíva jelentkezik, és sok esetben rezisztencia alakul ki a kemoterápiás szerekkel szemben.
Az újonnan kifejlesztett gyógyszerek specifikus molekulákat megcélozva a korábbiaknál jobb terápiás hatást ígérnek. Ezek közé tartoznak többek között a PARP-inhibitorok, melyek megakadályozzák, hogy a ráksejtek használják a PARP enzimet.
A petefészekrák túlélési aránya azonban még az új és ígéretes kezelési lehetőségek birtokában is meglehetősen alacsony: jelenleg a betegek körülbelül 40 százaléka él a tumor felismerését követően 5 éven is túl. Éppen ezért nagy szükség van új szerek kifejlesztésére, melynek részét képezi olyan gyógyszerek kipróbálása a petefészekrák kezelésében, melyek eredetileg más betegségek terápiájára hivatottak.
A potenciális jelöltek közé tartoznak a sztatinok, melyek a hidroxi-metil-glutarát koenzim A reduktáz (HMGCR) gátlása révén fejtik ki hatásukat.
A laboratóriumi kísérletek máris azt jelzik, hogy a sztatinok képesek lehetnek a petefészekrák sejtek elpusztítására. Az is valószínűnek látszik, hogy az a HMGCR enzim, melynek blokkolásával a sztatinok csökkentik a koleszterinszintet, különböző funkciókat tölt be a rosszindulatú tumorok létrejöttében is. A fenti elmélet dacára kiábrándító eredményeket hoztak azok az eddigi vizsgálatok, melyekben a sztatinokat humán tumorok esetében tesztelték.
Az ennek okát kereső mostani vizsgálatot vezető dr. Alan Richardson, a Keele Egyetem gyógyszerésze többféle okot is felvet a kudarc magyarázataként. Az egyik legfontosabb probléma talán az lehet, hogy az alkalmazott dózis nagysága és gyakorisága nem volt elegendő arra, hogy tartós hatást fejtsen ki a HMGCR enzimre. Ezen kívül lehetnek a sztatinoknak egyéb olyan sajátosságaik is, melyeket ugyancsak figyelembe kell venni a gyógyszer megválasztásakor és a dózis meghatározásakor. Felvetik például, hogy a hosszabb metabolikus féléletidővel rendelkező sztatinok hatásosabbak lehetnek a ráksejtek elpusztításában, illetve, hogy jelentősége lehet a molekuláris szerkezetben rejlő különbözőségnek is.
