Az emberi szervezet komplex biológiai rendszer, melyben a különböző szer­vek, szervrendszerek élettani működéséhez molekuláris szinten nélkülöz­hetetlenek a fehérjék, illetve a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló makro- és mikroelemek, valamint ásványi anyagok. Utóbbiak hiányában az adott szervrendszer és így a szervezet egésze működészavart szenved, amely hosszú távon irreverzibilis következményekhez is vezethet. Az aláb­biakban két – élettani szempontból – különösen jelentős anyag, a vas és a magnézium hiánya esetén fellépő szövődményeket, azok megelőzését, illetve a vas- és magnéziumpótlás aktuális kérdéseit tekintjük át.

Új adatok szerint a COVID-19 fertőzés miatt kezelt betegeknél sok esetben a kognitív funkciózavar, úgynevezett „agyi köd” alakul ki, átlagosan 7,6 hónappal a fertőzés után.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

A D-vitamin alapvető szerepet játszik a kalcium- és foszfátanyagcse­re homeosztázisának fenntartásában; mint szteroidhormon részt vesz a nonszkeletális rendszerek és a sejtanyagcsere szabályozásában. A D-vita­min-hiány világszerte észlelhető egészségügyi probléma. A Zala Megyei Szent Rafael Kórház Geriátria Centrumában történt felmérés alapján a geriátriai betegek között előforduló D-vitamin-hiány gyakori (>92%), és az esetek több mint 80%-a a klinikai tünetek tartományában van. A kapott adatok megerő­sítik, hogy a D-vitamin-hiány az időskorú betegek körében jelentős, a kezelés szükségességének felismerése orvosi kérdésnek tekintendő.

A 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) idős korban fokozott az osteoporosis és a demencia, illetve a diabéteszes microangiopathia és macroangiopathia kialakulásának esélye. Ezen túlmenően az idős cukorbetegek mortalitása is kétszerese a nem diabéteszes időskorúakénak. A jó életminőség fenntartása és a prognózis javítása érdekében rendkívül fontos a glykaemiás kontroll fenntartása diétával és testmozgással, továbbá szükség esetén gyógyszeres kezeléssel. 

A demenciák egyre nagyobb terhet rónak az egészségügyi rendszerre. Mivel hatásos kezelési módok nem állnak rendelkezésre, az elsődleges megelőzés kiemelkedő jelentőséggel bír. A vaszkuláris demenciának és vélhetően az Alzheimer-kórnak is kockázati tényezője a magas vérnyomás. A kellő időben alkalmazott gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezeléssel legalábbis las­sítható a kognitív funkcióvesztés és késleltethető a demencia kialakulása.

A helyes táplálkozás hozzájárul az egészség megőrzéséhez, helyreállí­tásához, javítja az életminőséget. A kor előrehaladtával egyre nagyobb a malnutríció kockázata, melynek szűrése és az egyénre szabott táplálkozási terv elkészítése fontos eleme az idősek gondozásának.

A FORTA lista 2008-tól kidolgozott klasszifikációs rendszer, melynek célja, hogy az idős betegek gyógyszerelésének minőségét javítsa. A beosztás A (nélkülözhetetlen), B (előnyös), C (kérdéses) és D (kerülendő) kategóriákat különböztet meg. Csak úgy alkalmazható, ha a beteg orvosi adatai ismerete­sek. A FORTA-t be kell ágyazni az idős betegekkel kapcsolatos diagnosztikai és terápiás tevékenységbe. Az eddigi validálások egyértelműen igazolják, hogy alkalmazásával az idősek gyógyszerelésének minősége javul.

A szívbetegek gyakran pszichés társbetegségekben is szenvednek, ame­lyek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőségüket. A pszichés zavarok a szívbetegségek kialakulását és lefolyását is hátrányosan érinthetik. A de­presszió, a félelem és szorongás, továbbá a poszttraumás stressz szindróma gyakori előfordulása ebben a betegcsoportban növelheti a hospitalizációs, a morbiditási és a mortalitási rátát. Rendkívül fontos a pszichés zavarok idő­ben történő felismerése és kezelése. A pszichokardiológia a szívbetegségek és a pszichés elváltozások kapcsolatával és az ezekre ható pszichoszociális tényezőkkel foglalkozik.

A gondozók/ápolók és az orvosok egyaránt a transzdermális rotigotin tapaszt preferálnák az orális gyógyszereléssel szemben.