A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.

A tenziós típusú fejfájás (TTF) a leggyakoribb elsődleges fejfájásbetegség. Mit jelent maga a kifejezés? Korábbi elnevezése is beszédes: stresszfejfájás, pszichogén vagy pszichomiogén fejfájás. Szó szerint tenziós, azaz feszítő-feszülő érzés alakul ki a fejben. A betegek sokféleképpen fogalmazzák meg: pántszerű, abroncsszerű, szorító fájdalom, kellemetlen érzés, ami megke­seríti a mindennapjaikat. A havonkénti fejfájásos napok száma alapján beszélhetünk epizodikus (havi 15 napnál kevesebb) és krónikus (havi 15 nap vagy annál több) TTF-ről. Enyhe kísérő tünetek lehetnek, de nem kötelező jelleggel. Diagnosztikája során a tüneti fejfájásoktól való elkülönítés az elsődleges cél. Kezelése nem gyógyszeres (fizioterápia, pszichoterápia) és gyógyszeres (akut és profilaktikus) lehetőségeket foglal magába.

Még drasztikus fogyást követően is legalább két-három évre van szükség, hogy a gyulladáscsökkentő funkciók teljes mértékben helyreálljanak.

Egy kalkulátor segítségével 70 %-os pontossággal előre jelezhető, hogy az urticariás betegen segít-e majd az antihisztaminterápiára.

A hetente egyszer szedhető, risperidont tartalmazó új, kapszula, hasonló tünetkontrollt biztosított, mint a gyógyszer napi adagja

Egyelőre preklinikai vizsgálatokban bizonyította hatásosságát az új hatásmechanizmusú, hosszú hatástartamú topikális fájdalomcsillapító, egy lipidált peptid.

A Canadian Neurological Sciences Federation (CNSF) 2025. évi kongresszusán elhangzott előadás szerint a thymectomia és a szteroidok továbbra is a myasthenia gravis (MG) kezelésének alapját képezik.

A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Hasonlóan más krónikus betegséghez, a testsúlycsökkentő gyógy­szeres terápia is az életmód-változtatással kombinálva javasolt. A jelenlegi irányelvek szerint azoknál a betegeknél, akik életmódváltást kíséreltek meg, és a testtömegindexük (BMI) továbbra is 30 kg/m2-nél nagyobb, vagy a BMI ≥ 27 kg/m2, emellett elhízással összefüggő társbetegségük is van, javasolható a testsúlycsökkentő gyógyszeres kezelés megkezdése.

A háttérben zajló alacsony aktivitású krónikus gyulladás köti össze az obezitást, az inzulinrezisztenciát, a 2-es típusú cukorbetegséget, valamint ezek szövődményeit. A kezelés során az étrend, a mozgás és a bariátriai beavatkozások hatékonysága mellett az antidiabetikus terápia is gyulladáscsökkentő hatású.