A prosztatitisz gyakori előfordulású klinikai szindrómák csoportja, amely­nek négy fő típusa van: akut bakteriális prosztatitisz, krónikus bakteriális prosztatitisz, krónikus prosztatitisz/krónikus kismedencei fájdalom szind­róma és a tünetmentes forma. A bakteriális prosztatitiszek a kórtörténet és a mikrobiológiai vizsgálatok alapján általában diagnosztizálhatók, keze­lésük antibiotikumokkal történik. A prosztatitiszek leggyakoribb formája a krónikus prosztatitisz, más néven krónikus kismedencei fájdalom szind­róma, mely kizárásos diagnózis, és nincs egységes kezelése. A tünetmentes prosztatitisz nem igényel kezelést, és jellemzően más urológiai tünetek miatti kivizsgálás során, incidentális diagnózisként írják le.

Az első, krónikus derékfájdalom miatt mélyagyi stimulációval kezelt vizsgálatának előzetes 6 hónapos eredményei szerint az eljárás csökkenti a fájdalmat, az opioidhasználatot és a fogyatékosságot. 

Egy új tanulmány óva int attól, hogy a derékfájást azonnal szteroid-  és nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel kezeljük.

Közleményünkben összefoglaltuk és rendszereztük a leg­fontosabbnak ítélt POEM-ekben tárgyalt klinikai kérdéseket és az arra adott tömör választ, kitérünk azokra a gyakori és ritka problémákra, amelyekkel a COVID-19-ben megbetegedettek szembesültek. Az össze­foglaló tartalmazza az év során megjelentetett két legfontosabb klinikai iránymutatást is. Az összes POEM online az alábbi honlapon érhető el: https://www.aafp.org/afp/poems2020.

Akut derékfájás miatt kórházi kivizsgálásra és kezelésre ritkán van szük­ség. Ez a javallat akkor áll fenn, ha súlyos betegségre gyanakszunk, illetve ha mozgásképtelenséget okoz vagy a járóbeteg-ellátásban nem uralható a fájdalom. 

A bizonyítékokon alapuló orvoslásban jártas alapellátók egy csoportja ha­vonta több mint 110 angol nyelvű klinikai kutatási folyóiratot tekintett át 2014-ben, és 255 olyan vizsgálatot gyűjtöttek ki, amely megváltoztathatja az alapellátási gyakorlatot. Minden „releváns betegorientált bizonyítékra”, illetve a várható gyakorlati haszonra vonatkozólag a Canadian Medical Association tagjaitól gyűjtöttek visszajelzéseket. A 2014-ben megjelent kiemelkedő fontosságú közlemények között szerepelnek pl. az akut légúti fertőzések tüneteken alapuló kezelésére vonatkozó ajánlások; egy új és ha­tásos erősítő módszer a fasciitis plantaris terápiájában; és annak igazolása, hogy a vareniclin nikotinpótlással hatásosabb, mint anélkül.

Mindannyiunknak 90%-os esélyünk van arra, hogy valamikor életünk folyamán fájni fog a hátunk. A csillapítására leggyakrabban szedett gyógyszereknek azonban jelentős gasztrointesztinális mellékhatásaik lehetnek. Az ismertetett cikk egy aminósavkeverék előnyeit ecseteli.

A hátfájásra adott opioidtartalmú fájdalomcsillapítók hosszú ideig tartó használata fokozza az erektilis diszfunkció kialakulásának esélyét – hozta nyilvánosságra a Spine című lap internetes kiadása május 15-én.

A szerző ismerteti az akut derékfájás modern koncepcióját, mely szerint, ha nincsenek „vörös zászlók” az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisében, fizikális vizsgálati vagy laboratóriumi leleteiben, akkor legalább 3-4 hétig nem érdemes diagnosztikai vizsgálatokat végezni, akkor sem, ha radikulopátia áll fenn, de parézis, cauda-szindróma nincs. A tennivaló az ilyen „aspecifikus” esetekben: betegfelvilágosítás a lehetséges okokról, aktív állapotban tartás, legfeljebb 2-3 nap pihentetéssel, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés. Ha a kezelés 2–4 hét alatt nem hoz megfelelő eredményt, az eset újra értékelendő, s szükség szerinti képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok végzendők. Komoly prognózisú, „specifikus” derékfájás esetén sürgős, pontos kivizsgálás és megfelelő kezelés szükséges. A szerző részletezi az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisfelvételét, fizikális vizsgálatát, bizonyítékokon alapuló kezelését. Felhívja a figyelmet a krónikus derékfájás veszélyét jelző „sárga zászlókra”.

Az idült oszteomielitisz incidenciája folyamatosan nő a hajlamosító tényezők (pl. cukorbetegség, perifériás érbetegségek) gyakoribb előfordulása miatt. Egyre szélesebb körben állnak rendelkezésre azok a képalkotó módszerek, köztük az MRI és a csontszcintigráfia, melyekkel javítható a diagnosztikai pontosság. A célzott kezeléshez közvetlenül a sebből kell mintát venni tenyésztéshez és a kórokozó antibiotikum érzékenységének meghatározásához. Az antibiotikum kiválasztását megnehezíti a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus mind gyakoribb felbukkanása. A kiújulási arány a sebészeti megoldások és a tartós antibiotikum-adás ellenére nagy. A gyermekkori heveny hematogén csontvelőgyulladás típusos kezelése a négyhetes antibiotikum-kúra. A felnőttek idült oszteomielitiszének terápiájában az antibiotikumokat általában hosszabb ideig kell adni. Mindkét esetben fontos, hogy a S. aureus ellen is hatásos készítményt alkalmazzunk empirikusan.