Mélyagyi stimuláció krónikus derékfájdalomra

Az American Association of Neurological Surgeons (AANS) 2024-es éves találkozóján bemutatták az első olyan beteg eredményeit, akit krónikus derékfájdalom miatt mély agyi stimulációval (DBS, deep brain stimulation) kezeltek. A subgenualis singuláris kéreg (SCC) mély agyi stimulációjának előzetes 6 hónapos eredményei azt sugallták, hogy az eljárás csökkenti a fájdalmat, az opioidhasználatot és a fogyatékosságot. Ezenkívül az eljárás jól tolerálható volt, és nem voltak súlyos mellékhatások vagy szövődmények. A vizsgálók úgy vélik, hogy a DBS egy lehetőség azoknak a súlyos derékfájós betegeknek, akik már kipróbálták és kimerítették a gyógyszereket, a fizikoterápiát és a gerincvelő-stimulációt.

Új kezelési célpont?

„Egyre több tudományos bizonyíték van arra – ezek közé tartoznak a neurológiai képalkotó vizsgálatok eredményei is-, hogy a fájdalom általában, és ezen belül is a krónikus derékfájás befolyásolja az agyi áramköröket” – mondta el Dr. Ausaf A. Bari (University of California, Los Angeles) a konferencián, hozzátéve, hogy az olyan terápiák, mint a gerincvelő-stimuláció (SCS, spinal cord stimulation), nem befolyásolják ezeket az agyi változásokat, és ez magyarázhatja, hogy az SCS miért tűnik hatástalannak derékfájdalom esetében. Hipotézisük szerint a DBS azáltal fog segíteni ezeknek a betegeknek, hogy modulálja a krónikus fájdalmat közvetítő agyi áramköröket. Ezek az agyi áramkörök kapcsolatban vannak az SCC-vel, a kutatók szerint ily módon a mély agyi stimuláció alkalmas lehet a krónikus derékfájdalom szabályozására.

A páciens egy 50 éves férfi volt, akinek kórtörténetében több, mint 20 éve tartó refrakter krónikus derékfájás és sikertelen hátműtét szindróma szerepelt, a kísérleti gerincvelő-stimuláció nem járt sikerrel, és naponta háromszor 10 mg oxikodont szedett.

Kétoldali SCC DBS-elektródák sztereotaxiás beültetése és egy beültethető impulzusgenerátor elhelyezése történt a betegben. Valószínűségi traktográfiát alkalmaztak az SCC régió megcélzására, amely kapcsolatban áll az affektív neurális hálózatokhoz kapcsolódó, a folyamatban részvevő fehérállományi rostok kombinációjával. Az ingerléssel kapcsolatos mellékhatásokat éber intraoperatív teszteléssel zárták ki.

A 6 hónapos utánkövetés során a beteg fájdalomszintje jelentősen csökkent a kiindulási értékhez képest, beleértve a vizuális analóg skála 75%-os csökkenését és a fájdalom-szorongásos tüneti skála 86%-os csökkenését. Ezeken kívül az Oswestry-féle rokkantsági index pontszáma is 90%-kal csökkent. A heti opioidadagok és az orális morfium-egyenértékek szintén 95%-kal voltak csökkenthetők.

A vizsgálatban a nem műtéti fájdalmat olyan derékfájdalomként definiálták, amelynek nincs műtétileg kezelhető oka, és amely fájdalmat két sebész egymástól függetlenül műtéttel nem megoldhatónak ítélt. A kutatók az 1. fázisú vizsgálatba összesen 15 beteg bevonását tervezik.

Az általánosíthatóság problémája

Dr. Michael Staudt (University Hospitals Cleveland Medical Center, Ohio) kommentárjában megjegyezte, az egyik kihívás az, hogy a nem műthető derékfájás definíciója nagymértékben eltérhet a sebészek, a finanszírozók és a kezelőorvosok között, tehát, amikor azt mondjuk, hogy a betegnek nem műtéti úton kezelhető derékfájása van, máris egy olyan kategóriába soroljuk, amely egy kicsit zavaros.

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) által nemrégiben engedélyezett nagy vizsgálatokban a gerincvelő-stimulációt használják a sebészeti úton nem megoldható derékfájdalom kezelésére. A gerincvelő-stimuláció és a mélyagyi stimuláció közötti lépést meglehetősen nagynak tartja, hisz kevés orvos van, aki mélyagyi stimulátorokat helyez be, és még kevesebb beteg, aki ezt a beavatkozást vállalja.

A tanulmányt a National Institutes of Health finanszírozta.