Megfelelően karbantartott 2-es típusú cukorbetegeknél a vércukorszint a 165–500 mg/dl (9,16–27,75 mmol/l) csúcsértéket az intraarticularisan beadott szteroidinjekció után 2–84 órával éri el, és 18 óra és 21 nap közötti az az időtartam, amely alatt a vércukorszint visszatér a kiindulási szintre. A nyújtott felszívódású triamcinoloninjekciót kapott 2-es típusú cukor­betegeknél nem nőtt szignifikánsan a vércukorszint, ellenben az injekció kristályos szuszpenziójának formájában részesülő pácienseknél 23%-os vércukorszint-növekedést tapasztaltak. A 2-es típusú cukorbetegeknél statisztikailag szignifikáns, de klinikailag megkérdőjelezhető, 4,1%-os fruktózaminszint-növekedést találtak a kiindulási értékhez képest, 2-3 héttel a térdízületbe adott injekció után. A nem megfelelően beállított cu­korbetegeket tájékoztatni kell az intraarticularis szteroidinjekciót követő átmeneti hyperglykaemia potenciális kockázatáról, és szorosan monitoroz­ni kell a vércukorszintet – különösen 1–3 nappal az injekció után (az ajánlás erőssége [„Strength of Recommendation”, SOR]: C, konszenzusvélemény, betegségorientált evidencia).

A fázis III ADAPT-2 vizsgálat szerint a naltrexon-bupropion kombináció mérsékelten bár, de hatásos a metamfetamin-függőség kezelésében.

A gestatiós diabetes mellitus (GDM) magában foglalja az összes, terhesség alatt kezdődő vagy annak során felismert szénhidrátanyagcsere-zavart, azok súlyosságától és a terhesség utáni fennmaradásától függetlenül, nem kizárva annak a lehetőségét sem, hogy a glükózintolerancia már a terhesség előtt is fennállt, csak korábban nem került kórismézésre.¹ 

A dermatoszkópia javítja a kután neoplazmák megítélésének diagnosztikai pontosságát. Dermatoszkóppal láthatóvá tehetők a szabad szemmel nem látható bőrfelszín alatti struktúrák. 

A kábítószerek sorában ma már nem a heroin használat okozza a legnagyobb problémát, hiszen az interneten keresztül sokféle ellenőrizetlen pszichoaktív anyaghoz olcsón és könnyedén juthatnak hozzá az európai fiatalok.

A szisztémás AA-amiloidózis a krónikus gyulladásos betegségek súlyos szövődménye. Fő szervi megnyilvánulása a vese érintettsége. Az AA-amiloidózis szempontjából veszélyeztetett betegeket rendszeresen szűrni kell mikroalbuminúriára. A kezelés célja az akutfázis-reakció hatásos visszaszorítása. A jól beállított vérnyomás és a vesevédő kezelés hozzájárul a veseműködés fenntartásához. Ha az amiloidózis progrediál, dialízis válik szükségessé. Ha az alapbetegséget sikerül kordában tartani, veseátültetés is végezhető.

A krónikus gyógyszeres kezelések perioperatív menedzselése az orvost nehéz döntések elé állítja. Az American Society of Anesthesiologists besorolása szerint magas pontszámú betegeknek gyakran számos kísérő betegségük van, és azokra sokféle gyógyszert szednek. A gyógyszer-kölcsönhatások valószínűsége a szedett gyógyszerek számával párhuzamosan nő. A cikk összefoglalja a nem kardiológiai műtéten áteső betegek perioperatív gyógyszerelésére vonatkozó evidenciákat. Az elmúlt évtizedben több új útmutató látott napvilágot a kardiovaszkuláris gyógyszeres kezelésekkel (pl. a béta-blokkolók adásával) kapcsolatban. A nem kardiovaszkuláris gyógyszerek adásáról szóló állásfoglalások többsége csupán egyedi esetközléseken és szakértői véleményeken alapul.

Az elmúlt évtizedben nőtt a primer és a szekunder szifilisz gyakorisága: újból fokozott figyelmet kell fordítanunk a betegség kórismézésére, kezelésére. A nagy kockázatú személyek szűrése fontos háziorvosi feladat.