A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

A szívritmuszavar gyakori jelenség, és akut helyzetben kihívást jelenthet a kezelőorvos számára. A cikkben bemutatjuk az akár az életet is fenyege­tő bradycard és tachycard szívritmuszavarokat és kezelésüket, valamint gyakorlati tanácsokat adunk a kórismézésükhöz.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

Különféle hatásmechanizmusú, lehetőleg szinergista fájdalomcsillapítókat kombinálva kisebb dózisokkal nagyobb fájdalomspektrumot fedhetünk le kevesebb mellékhatás mellett. A tanulmány a 75 mg tramadol/25 mg dexketoprofen (TRAM/DKP) és a 75 mg tramadol/650 mg paracetamol ha­tásosságát és biztonságosságát vetette össze impaktált alsó bölcsességfog sebészi eltávolítása kapcsán fellépő közepes és erős fájdalom eseteiben.

A beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) a kamrai tachycardiák és a kamrafibrilláció kezelésének, a hirtelen szívhalál megelőzésének alap­vető eszköze. Az ICD megfelelő alkalmazásával a leginkább érintett beteg­csoportban, a középkorú, ischaemiás szívbetegségben szenvedő férfiak körében nemcsak életeket és életéveket mentünk meg, hanem jelentős nemzetgazdasági haszon is keletkezik a tapasztalt munkaerő munkaképességének megtartásával.

A hasfali fájdalmat gyakran összetévesztik a hasi zsigerek fájdalmával, ami felesleges vizsgálatokba, konzultációkba, invazív beavatkozásokba hajszol­hatja az orvost és betegét. A hasfali fájdalom gyakori okai az idegbecsípő­dés, a sérv, valamint a sebészeti és egyéb beavatkozások szövődményei. Fel kell hogy merüljön a hasfali fájdalom gyanúja, ha semmilyen tünet, panasz nem utal zsigeri eredetre, és a fájdalom egy kis, nyomásérzékeny területre lokalizálható. Helyi érzéstelenítő befecskendezése megerősíti a diagnózist, és enyhíti a beavatkozások nyomán jelentkező fájdalmat. A rendelői ult­rahangvizsgálat segíthet más hasfali eltérések kizárásában és az injekció helyének meghatározásában.

Az ízületi protézis beültetések számának folyamatos növekedésével együtt vált egyre gyakoribbá legrettegettebb szövődményük, a periprotetikus fertőzések előfordulása is. Az infekciók kezelése igen nagy terhet ró mind a betegre, mind az egészségügyi ellátó rendszerre nézve, azonban biz­tonságos diagnosztikájuk a mai napig nem megoldott kérdés. Széles körű kutatás zajlik olyan biomarkerek megtalálására, melyek segítik a fertőzések azonosítását. A szerző betekintést ad a periprotetikus fertőzések diagnosz­tikájába, különös tekintettel az alfa-defenzin ebben játszott szerepére.

A daganatos betegségek kezeléséhez társuló szájüregi gyulladás és fájdalom kezelésére szolgáló szájöblítőknek vannak veszélyei és vitatott a hasznuk.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A kortikoszteroid injekciók nem enyhítik hatásosabban a de Quervain-tenosynovitist kísérő fájdalmat, mint a hüvelykujjat rögzítő („kalász”) ortézisek (B szintű evidencia, gyenge minőségű véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok [RCT] metaanalízise alapján). Ortézisekkel együtt alkalmazva a kortikoszteroid injekciók és az akupuntúra egyfor­mán hatásosak a funkció javításában és a fájdalom enyhítésében (B szintű evidencia, egy gyenge minőségű RCT alapján).

A hagyományos, mikroszkóppal végzett fülműtétek mellett világszerte terjedőben van egy új sebészi eljárás, az endoszkópos fülsebészet. Az új minimálinvazív módszer lehetővé teszi, hogy a külső hallójáraton át beve­zetett endoszkóp segítségével végezzünk a középfülben műtéteket. Előnye a hagyományos technikával szemben, hogy minimális csontmunkával elér­hető és kidolgozható minden, a középfülben elhelyezkedő rejtett terület. Ezáltal rövidebb lehet a műtéti és a felépülési idő, nem lesz külső heg, és a posztoperatív fájdalom is minimális. Nagyobb tapasztalattal belsőfül- és koponyaalapi műtétek is elvégezhetők az új módszerrel. A közleményben bemutatjuk az új sebészi technika hazai alkalmazásával elsőként nyert klinikai tapasztalatainkat.