Cél: Az őrszemnyirokcsomó- (SLN-) biopszia jelenlegi sze­repének kritikai áttekintése endometrium-, méhnyak-, vul­va- és petefészekrákban, valamint a nemzetközi evidenciák összevetése egy intézet sebészi tapasztalatával.

Módszerek: Randomizált vizsgálatok, prospektív kohorszok, szisztematikus áttekintések és metaanalízisek célzott feldol­gozása, kiegészítve 141 beteg retrospektív, kizárólag leíró jellegű intézeti adatával (indocianinzöld-jelölés, robot- és laparoszkópos platform).

Eredmények: Endometriumrákban az SLN-biopszia a rendel­kezésre álló prospektív és metaanalitikus adatok alapján nem jár rosszabb onkológiai kimenetellel, mint a szisztematikus limfadenektómia. Korai méhnyakrákban újabb randomizált vizsgálat igazolta, hogy az önmagában végzett SLN-biopszia nem rosszabb (non-inferior) a limfadenektómiánál, miközben csökkenti a műtéti morbiditást. Megfelelően kiválasztott vulvarákban a lágyéki deeszkaláció adja a legtisztább mor­biditási nyereséget. Petefészekrákban az eljárás vizsgálati fázisban marad. Az intézeti kétoldali detekciós arány (78,7%) megfelelt a kortárs nemzetközi adatoknak.

Következtetések: Az SLN-biopszia a nőgyógyászati onko­lógia kulcsfontosságú deeszkalációs sebészeti stratégiája, amely a pontos patológiai feldolgozás mellett onkológiailag is pontosabbá teszi a stádiumbeosztást; eredményessége a betegkiválasztástól és a centrumtapasztalattól függ.

Magy Onkol 70:269-276, 2026

Az őrszemnyirokcsomó-biopsziát 1997-ben kezdtük el al­kalmazni emlőrákok staging vizsgálataként a kecskeméti megyei kórházban. Axilláris blokkdisszekció a validáció alatt mindig kiegészítette az őrszemnyirokcsomók eltávolítását, majd csak áttétes őrszemnyirokcsomók esetén, a későb­biekben csak makrometasztázisos esetekben, végül több mint két makroáttétes őrszemnyirokcsomó esetén történt, illetve neoadjuváns kezelést követően reziduális nodális betegség jelenlétében. A technika is változott: vitális kék festékjelölés után (kombinált) radioizotópos, fluoreszcens, illetve radarlokalizációs jelölés is helyet kapott az eljárások között. Az őrszemnyirokcsomók szövettani vizsgálata ezzel párhuzamosan módosult: 1. a nagyon részletes, minimális érintettséget is magas arányban azonosító feldolgozástól a makrometasztázisok azonosítását, illetve kizárását célzó korlátozottabb feldolgozás felé; 2. az immunhisztokémia álta­lános felhasználásától a szelektív esetekben való felhaszná­lásáig; és 3. az intraoperatív lenyomatcitológia makroáttétek minél szélesebb körű kimutatására történő adaptációjától annak egyre limitáltabb felhasználásáig. A közleményben a változások leírása mellett ezek hátterét, racionalitását is vázoljuk. A bevezetés óta folyamatosan változó sebészi eljárások és szövettani vizsgálatok a jövőben is módosulhat­nak további gyakorlati megfontolások alapján.

Magy Onkol 70:227-237, 2026

A 40 éves kor előtt bekövetkező korai menopauza esetén jelentősen magasabb a kockázata a magas vérnyomás kialakulásának.

Sertés modellszervezeteken ígéretes eredmények születtek egy polietilén‑glikol‑kitozán alapú fuzogén gél alkalmazásával.

A betegek egy részénél kimutathatók olyan autoantitestek, amelyek semlegesítik a gyulladást csökkentő interleukin‑10 citokint.

Az új intelligens kötszer egyszerre képes a seb hőmérsékletének passzív szabályozására, igény szerinti antibakteriális hatás kifejtésére és a bőrhöz hasonló mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.

A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.

A terápia nem pusztítja el a B‑sejteket, hanem működésüket célzottan gátolja, így potenciálisan biztonságosabb megközelítést kínál a korábbi kezeléseknél.

Egy kanadai kutatóközpont új, konszenzusos ajánlásokat fogalmazott meg a Crohn-betegség posztoperatív ultrahangos utánkövetésének módszereiről.

A Pathlight nevű eljárás rendkívül kis mennyiségű tumoreredetű DNS-t is nagy pontossággal képes azonosítani a vérben.