A malignus hipertermia autoszomális domináns módon öröklődő betegség, melynek lényege a szervezet inhalációs anesztetikumokra és depolarizáló izomrelaxánsra adott rapid testhőmérséklet-emelkedéssel jellemezhető hipermetabolikus válasza. Ezen vegyületek mindennapos használatban vannak műtétek, invazív beavatkozások során, így fontos ismernünk a pá­ciens esetleges genetikai hajlamát a kórkép iránt. Diagnosztizálása során a Larach és munkatársai által javasolt klinikai skála kritériumait használjuk. A konzervatív kezelési lehetőségek mellett elérhető hatékony, megbízható gyógyszeres terápia is. A dantrolen alkalmazása óta a malignus hipertermia mortalitása 80%-ról 10% alá csökkent, a halálozási arány 5% alatti, köszön­hetően az intenzív terápia fejlődésének, az intraoperatív monitorozásnak és a megfelelő gyógyszeres kezelésnek.

A szédülés hátterében számos különböző etiológiájú kórfolyamat állhat, ezért differenciáldiagnosztikája összetett. A panaszok sok esetben megszüntethetők, ha a diagnózis helyes és a megfelelő kezelést alkalmazzuk.

A késői stádiumú betegség stabilizálódását figyelték meg autológ tumor-infiltráló limfocita sejtek alkalmazását követően.

Egy nagy elemszámú vizsgálat szerint az emlőrákból kigyógyult nőknél sokkal kisebb a második daganatos betegség kockázata, mint azt korábban gondolták.

Közvetlenül az agy szaglóközpontját stimulálja az új eljárás gyenge rádióhullámok segítségével.

A nitinolból készült elasztikus mikrostentek már kevesebb mint egy hónap alatt csökkentették a szemnyomást, minimális gyulladással és hegesedéssel.

A sugárterápiás szakértői bizottság a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencián (2020) elfogadott sugárterápiás irányelveket az azóta megjelent új tudományos bizonyítékok alapján vizsgálta felül és frissítette. A maradék emlő sugárkezelése in situ duktális karcinóma (St. 0) esetén ajánlott, mivel a besugárzás 50–60%-kal csökkenti a helyi daganatkiújulás kockázatát. Korai invazív (St. I-II) emlőrákban az emlőmegtartó műtét és sugárkezelés továbbra is a masztektómia alternatívája, de idősebb (≥70 év) betegeknél, I. stádium és hormonrecep­tor-pozitív daganat esetén az egyedüli hormonterápia mellett a sugárkezelés elhagyása mérlegelhető kezelési alternatíva. A hipofrakcionált (15×2,67 Gy) és az ultra-hipofrakcionált (5×5,2 Gy) teljesemlő-besugárzás és válogatott esetekben a gyorsított részleges emlőbesugárzás egyenértékű alterna­tívája a hagyományos 5 hetes teljesemlő-sugárkezelésnek. Masztektómia után, 1–3 vagy ≥4 hónalji nyirokcsomóáttét esetén a besugárzás jelentősen csökkenti a lokoregionális recidíva kockázatát és a teljes túlélést is javítja. Egy-két pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a komplettáló hónalji disszek­ciót az ACOSOG Z0011 vizsgálat kritériumainak megfelelő esetekben helyettesítheti az axilláris régió besugárzása. Neoadjuváns szisztémás kezelés és emlőmegtartó műtét után a maradék emlő sugárkezelése minden esetben indokolt, míg masztektómia után a mellkasfal sugárkezelése a kezelés előtti IIB–IV. stádium, illetve lokoregionális radioterápia ypN1- 2-3 státusz esetén szükséges.

Magy Onkol 69:297-311, 2025

A vérképző őssejtek átprogramozásával a szervezet folyamatosan gyárthatja a T-sejteket a daganatok ellen.

Várandósság idején és a gyermekágyi időszak alatt jelentősen emelkedik a vénás tromboembólia kockázata, jelenleg is a tüdőembólia az anyai ha­lálozás leggyakoribb oka. A tromboembóliás eseményeket számos tényező befolyásolja, köztük a veleszületett és szerzett trombofíliák. Bár a heparin, főként az alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) tromboprofilaxisként alkalmazása a terhes nők esetében igen elterjedt, az irányelvek eltérnek mind az indikációt, mind az alkalmazás módját tekintve. Az alábbi cikk a terhességi tromboembólia kockázati tényezőit és a tromboprofilaxis irányelveit foglalja össze.

Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.