Egy olyan betegcsoportot sikerült azonosítani, amelynél a metasztázis egy meghatározott molekuláris útvonal működésétől függ - ennek gátlásával csökkenthető az áttétképződés.

A születéskor várható élettartam folyamatosan növekszik, melynek hatásá­ra az idősek aránya világszerte fokozatosan emelkedik. Az öregedés során a hipotalamusz-hipofízis tengely működése módosul, ezáltal az endokrin és a metabolikus folyamatok többrétű változása észlelhető. A fiziológiás és patológiás eltérések megítélése, kezelése ezért egyes esetekben nagy kihívás a klinikusok számára. Ebben a cikkben az életkorral járó hormonális eltéréseket, a hipotalamusz-hipofízis és endokrin mirigyek különböző ten­gelyeinek, a kalcium- és csontanyagcsere, valamint a glükózhomeosztázis életkorral összefüggő változásait tárgyaljuk.

A mozgászavarok közé azok a neurológiai betegségek tartoznak, ame­lyek túlzott mennyiségű mozgást vagy épp ellenkezőleg, az akaratlagos és automatikus mozgások csökkent mennyiségét eredményezik úgy, hogy ezek az eltérések nem hozhatók összefüggésbe izomerő-csökkenéssel vagy spasztikus tónusfokozódással. A másodlagos és néhány idiopátiás mozgás­zavarról sokkal több információval, tudásanyaggal rendelkeznek az orvo­sok, mint a ritkább örökletes mozgászavarokról, és ez az egyenlőtlenség a terápia terén még hangsúlyosabb. Ezt a különbséget próbálja meg a jelen összefoglaló közlemény csökkenteni azáltal, hogy bemutatja a leggyako­ribb herediter mozgászavarokat.

A hasnyálmirigyben gyakran fordulnak elő többnyire ártalmatlan, de poten­ciálisan veszélyes cystás elváltozások. Elkülönítő diagnosztikai besorolásuk nehézséget okozhat, ugyanakkor a beteg számára nagy jelentőséggel bír a cystával összefüggő egészségi kockázat. Ebben a cikkben a kórisméző eljárásokat, a terápiás javallatokat és a követési stratégiákat szeretnénk áttekinteni.

Az endokrin diszruptorok (endocrine disrupting chemicals, EDC) olyan exogén anyagok vagy elegyek, amelyek beavatkoznak az endokrin rendszer funkcióiba. Több mint ezer anyagot neveztek meg mint lehetséges endokrin „rombolót”. Az ilyen vegyületekkel szemben védtelenek vagyunk, miközben azok szinte mindenütt jelen vannak, és egész életünkben folyamatosan ki vagyunk téve a veszélyeiknek.

A narkolepszia aluszékonysággal és számos egyéb tünettel (kataplexia, alvási paralízis, hipnagóg hallucináció) járó betegség, alapja a hypothalamus megfelelő sejtcsoportjainak csökkent orexintartalma. Kialakulásában környezeti és genetikai faktorok, autoimmun mechanizmusok játszanak közre. Diagnosztikája az anamnézisre, az alváslaboratóriumokban végezhető többszörös alváslatencia tesztre és éjszakai poliszomnográfiás vizsgálatra, valamint HLA-meghatározásra épül. Kezelésében pszichostimulánsok és egyes antidepresszívumok használatosak. A jellegzetes tünetek, a műszeres kivizsgálási lehetőségek ellenére a betegséget rendkívül ritkán és hatalmas késéssel ismerik fel!

Csaknem húsz évvel ezelőtt számoltak be először arról, hogy a magzati DNS az anyai plazmából és szérumból is kimutatható.¹ A magzati DNS-ről úgy tartják, hogy elsősorban a placentából származik, és a teljes sejtmentes anyai DNS 3−13%-át teszi ki. Az in vitro fertilisatióval fogant nők bevonásával lefolytatott vizsgálatok szerint a magzati DNS már a 7. terhességi héten kimutatható lehet az anyai szérumból, és a sejtmentes magzati (cf, cell-free fetal) DNS koncentrációja a terhesség előrehaladtával emelkedik, ugyanakkor a cfDNS a szülés után néhány órán belül eltűnik az anyai keringésből.²

Rendszeres mozgással, testedzéssel a mobilitás idős korban is javítható. Már a min­dennapi, szokványos testmozgás (pl. séta, házimunka) is kedvezően befolyásol­ja az időskori mozgásképességet. A célzott edzésprogramok (egyensúlyfejlesztés, gyorsasági/erőnléti tréning, a kognitív viselkedés fejlesztése) szintén pozitív hatá­súak. A mobilitás javítását célzó beavatkozások tervezésében figyelembe kell venni a mozgástól és az eleséstől való félelmet mint korlátozó tényezőt. 

A humán papillómavírus (HPV) felfedezésével és a HPV elleni védőoltás lehetőségének megnyílásával a méhnyakrák leküzdhető lesz, egyelőre azonban a sejtvizsgálaton alapuló szűrés a méhnyakrák elleni küzdelem vezető stratégiája.