Az utóbbi 20 évben a hipertónia diagnosztikája és terápiája is hatalmas fejlődést ért meg. Az elérhető áron kapható megbízható vérnyomásmérő műszerekkel egyre több beteg el­lenőrzi értékeit. Kezdetben a kezelés stratégiáját az ún. „lépcsős terápia” ké­pezte, a mind több új hatásmechanizmusú szer kifejlesztése nyomán az individualizált kombinációs kezelés vált terápiás iránymutatóvá. A mára már több mint 1500 tagot számláló Magyar Hypertonia Társaság (amely egyidős az Orvostovábbképző Szem­lével) megszervezte az ellátóhelyek és szakambulanciák országos hálózatát, létrehozta a Hypertonia Regisztert és rendszeresen kidolgozza a hipertónia­betegség ellátásának diagnosztikus és terápiás irányelveit.

Bizonyítékokon alapuló válasz

A kardiovaszkuláris betegség fokozott kockázata miatt alaposan meg kell fontolniuk a kombinált orális fogamzásgátlók szedését azoknak a nőknek, akik dohá­nyoznak, illetve akiknek magas a vérnyomásuk vagy hiperlipidémiájuk van. (B szin­tű ajánlás, eset-kontroll és kohorszvizsgálatok áttekintésein alapul). A kombinált orális fogamzásgátlók hipertónia fennállásakor növelhetik a perifériás artériás be­tegség kockázatát.

A renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer túlzott aktivitása számos kór­folyamatban meghatározó szereppel bír. Éppen ezért, nem meglepő módon, a rendszer működését gátolni képes gyógyszercsaládok az angiotenzin-konvertáló enzim gátlószerei, az angiotenzinreceptor-blokkolók és az aldoszteron-antagonisták bizonyítottan javítják a betegek életkilátásait. 

Az N,N-dimetiltriptamin (DMT) növényi eredetű szerotoninerg hallucinogén. A DMT-vel kapcsolatos eddigi kísérletek a pszichotróp/pszichedelikus hatásra fokuszáltak. Egy új felfedezés, miszerint a DMT a szigma1-receptor endogén ligandja, fényt vethet a szer egyéb biológiai funkcióira. 

Az apixaban a direkt Xa-faktor- (FXa) inhibítorok új osztályának legújabb képviselője, melyet a warfarin és az acetilszalicilsav alternatívájaként tanulmányoztak széleskörűen a pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek stroke-prevenciójában. A két fázis III vizsgálat különös jelentőségét az adja, hogy a PF az arritmia leggyakoribb oka, amelynek fontos – súlyos korlátozottságot vagy halált okozó − szövődménye a kardioembóliás stroke. Az ARISTOTLE vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy az apixaban jobb a warfarinnál a stroke és szisztémás embolizáció profilaxisában. Az AVERROES vizsgálat is szuperior eredményt mutatott az elsődleges végpont tekintetében aszpirinnel szemben, ami nem többletvérzés árán valósult meg.
Core Evidence, 2012. július

Az összefoglaló közlemény második része részletesen tárgyalja a vénás tromboembóliás kórképek terápiájának (másodlagos megelőzésének) és elsődleges megelőzésének indikációit, ellenjavallatait, a kezelés időtartamát, illetve eszközeit: a heparinkészítményeket (kis molekulatömegű és nem frakcionált heparin), a K vitamin-antagonistákat, valamint az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) előnyeit és hátrányait, a VTE ellátásának aktuális kérdéseit.

A betegbiztonság az egynapos sebészetben megőrizhető a megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosításával, a szakmai irányelvek betartásával, a jó szervezéssel. Sajnos hazánkban még vannak hiányosságok ezen a téren. Az egynapos sebészeti intézet megvalósítása nagymértékben javítaná a biztonságos ellátást, ehhez azonban szükség lenne mind az érintett szakmák, mind az egészségügyi vezetés támogatására. A hazai tapasztalatok alátámasztják az egynapos sebészet bővítésének jogos igényét.

Az a. carotis interna szűkülete az isémiás stroke egyik vezető oka. Ez a gyakori elváltozás gyógyszerekkel, endarterektómiával vagy sztent beültetésével kezelhető. Az utóbbi években mindhárom terápiás területen jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi, ezért a korábbi vizsgálatok eredményei nem alkalmazhatók a döntésekben kritikátlanul. 

A lornoxikám az oxikám gyógyszercsoport egyik újabb tagja, mely a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) között erős − az opioidokéhoz hasonló − fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik.
IJPMR, 2009. április

A krónikus diszpnoé oka legtöbbször asztma, szívelégtelenség, miokardiális isémia, krónikus obstruktív tüdőbetegség, intersticiális tüdőbetegség, pneumónia vagy pszichogén zavar. Sokszor a klinikai kép önmagában elegendő a diagnózis felállításához. A fizikális vizsgálati leletek (pl. telt juguláris vénák, gyengült légzési hangok vagy sípolás, pleurális dörzszörej, dobverőujjak) segíthetnek a diagnózis felállításában.