A szív gyors mozgása miatt a CT hosszú ideig alig játszott szerepet a kardiális képalkotásban. Az utóbbi mintegy 20 évben azonban a speciális, csúcskate­góriás CT-rendszerek elismerésre méltó minőségű és nagy információértékű kardiális képalkotást tesznek lehetővé. A cikk a CT kardiológiai diagnoszti­kában való alkalmazásának előfeltételeit és területeit ismerteti, kiemelve a speciális előnyöket és a korlátokat is.

A komputertomográfia hosszú múlttal rendelkező képalkotó eljárás, amely a folyamatos technikai-technológiai fejlesztések eredményeként a klinikai gyakorlat fontos részévé vált. A vizsgálat gyorsan kivitelezhető, a képmi­nőség kiemelkedő, a széles körű klinikai alkalmazások, a maximális fel­használó- és betegbarát ergonómia hozzájárult ahhoz, hogy az elvégzett CT-vizsgálatok száma minden korcsoportban folyamatosan emelkedett, s az ebből adódó orvosi sugárterhelés is növekedett. A gyártók az utóbbi évtizedben egyedülálló dóziscsökkentő megoldásokat kínálnak, az állandó folyamatos innováció ezen célok érdekében történik.

Tanulmányunkban hazai és nemzetközi kontextusban vizsgáltuk a klinikai gyakor­latban alkalmazott kontrasztanyagos eljárások típusait, elemeztük a különböző eljárások előnyeit, hátrányait, felmértük a kockázatok körét, az azonosított koc­kázatokat alapul véve becslést adtunk az egyes kontrasztanyagos beavatkozások járulékos költségeire. Részletesen vizsgáltuk az előre töltött, egyszer használatos injekció formában adott, illetve a hagyományos, többször használatos alkalmazási móddal történő eljárások ráfordításigényét, az alkalmazások klinikai hasznait, a kri­tikus eljárások körét nemzetközi publikációk és esettanulmányok számbavételével.

A társadalom öregedésével egyre fontosabb, hogy ismerjük a heveny aortadisszekció kockázati tényezőit és mellkasi fájdalmak okát kutatva gondoljunk erre a kórképre. Az új kezelési lehetőségek miatt az intenzív terápiás szakemberek, a kardiológusok és a szívsebészek újabban fokozott figyelemmel fordulnak a heveny aortaszindrómák felé. Bár eddig csak néhány centrumban rendezkedtek be a klinikai algoritmusok végrehajtására, mellkasi fájdalom esetén a képalkotó vizsgálat mielőbbi elvégzésére, a heveny coronaria-szindrómára vonatkozó algoritmusokhoz hasonlóan ennek a diagnosztikai cselekvéssornak is széles körben el kell terjednie.

A bal pitvari fülcse (LAA, left atrial appendage) egyike azon struktúráknak, ahol a leggyakrabban alakul ki olyan trombus a szívben, amely leszakadva stroke-ot/tranziens ischaemiás attakot (TIA) okoz a pitvarfibrilláló betegek esetében. Az LAA alakja igen változékony. Multidetektoros komputertomográfiával (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotással (MRI) kimutatható, amelyek igen jó minőségű képet készítenek a fülcséről. A szerzők is e két módszert alkalmazták, s ennek alapján kategorizálták az LAA alakját, majd összefüggést kerestek a különböző LAA-morfológiák és a betegek körében előfordult stroke/TIA-között.

Pitvarfibrilláló betegekben gyakran okoz stoke-ot a bal pitvari fülcsén kialakuló, majd arról leszakadó trombus. Kiderült, hogy az igen változékony alakú bal pitvari fülcse alakja a stroke/TIA legerősebb előrejelzője. A csirkeszárny alak esetén volt a legritkább a korábbi stroke.

A háromdimenziós, nagy felbontású technikákat felvonultató képalkotó diagnosztika évek óta keresi a helyét a bonctermekben. A közelmúltban két vizsgálatban is összehasonlították a komputertomográfiás, illetve mágnesesrezonanciás halottvizsgálat értékét, megbízhatóságát a hagyományos autopsziáéval.

A veleszületett szívhibával élő felnőttek száma nő. A radiológiai képalkotás alapvető fontosságú ebben a betegcsoportban mind az első kivizsgálás, mind a követés során. A veleszületett szívhiba miatt operált betegek tízéves túlélése ma 90% fölött van.