Az infektív endocarditis jelentős arányú halálozással járó megbetegedés, a célzott antimikrobás kezelés, az időben elvégzett szívsebészeti beavatko­zások ellenére. Az endocarditis epidemiológiája megváltozott, összefügg a lakosság átlagéletkorának növekedésével, az intrakardiális eszközök vise­lésével. Megújultak a diagnosztikus kritériumok, az echokardiográfia mel­lett az új képalkotó eljárások, így a PET-CT is segíthetik a diagnózist. Az új ajánlások – megfelelő kritériumok mellett – lehetővé teszik az endocarditis orális kezelését is.

Az egészségügyben kiterjedten alkalmazott műanyag eszközök és a mű­anyagbontásra képes környezeti baktériumok együttesen felvetik a kérdést: előfordulhatnak-e ilyen kórokozók a klinikumban is? Az alább ismertetett vizsgálatban egy olyan, sebváladékból izolált Pseudomonas aeruginosa törzset azonosítottak, mely a polikaprolakton (PCL) típusú műanyagot bontani képes enzimet termel, sőt, az így keletkező bomlástermékeket szénforrásként használja fel. A műanyagbontó képesség összefüggést mu­tatott a kórokozó biofilmképzésével és virulenciájával, így amellett, hogy a baktérium károsítja a műanyag eszközöket, nehezen kezelhető fertőzé­sekhez is vezethet.

A mikrobiom nem pusztán a női hormonok újrahasznosításában vesz részt, hanem aktív endokrin partnerként működik.

Minél hosszabb ideig tartott a kizárólagos szoptatás, annál alacsonyabb volt az ADHD‑tünetek szintje három, öt és nyolc éves korban.

A problémás mértékű közösségimédia‑használat gyakoribb szubjektív memóriazavarokkal és specifikus prospektív, illetve retrospektív memóriahibákkal társul.

A Cu(ATSM) molekula képes helyreállítani a vér‑agy gát egyik kulcsfontosságú „hulladékeltávolító” pumpájának működését.

A gyógyszerként törzskönyvezett, orbáncfű-kivonatot tartalmazó készítmények hatékonyak lehet enyhe vagy közepesen súlyos depresszió és szorongás esetén.

A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.

Nemcsak a tápanyagprofil, hanem a sejtszerkezet megváltozása, az adalékanyagok vagy a csomagolóanyagokból kioldódó anyagok is egészségügyi kockázatot jelenthetnek.

Egy puha, hajlékony, hasra ragasztható tapasszal valós időben, távolról követhető nyomon például egy magas kockázatú, veszélyeztetett terhesség.