A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A testtömegindex, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a fizikai aktivitás és az életkor egyaránt közrejátszik az alacsony tesztoszteronszint kialakulásában.

A hipertireózis oka a pajzsmirigyhormonok fokozott termelése vagy a tárolt pajzsmirigyhormonok fokozott felszabadulása, de származhatnak a hor­monok pajzsmirigyen kívüli forrásból is. A fokozott termelés leggyakoribb oka a Basedow- (Graves-) kór, a toxikus multinoduláris golyva és a toxi­kus adenóma. A fokozott passzív felszabadulás fő oka fájdalommentes tireoiditisz vagy Hashimoto-betegség. A pajzsmirigyhormonok fokozott ter­melése kezelhető tireosztatikus szerekkel, a mirigy radiojódos ablációjával vagy sebészi tiroidektómiával. Az elsőként választandó módszer függ a diagnózistól, az esetleges ellenjavallatoktól, a hipertireózis súlyosságától és a beteg preferenciáitól.