Az ERBB2 mutációt hordozó NSCLC terápiájában mutatkozott ígéretes gyógyszerjelöltnek a szevabertinib.

A vankomicin továbbfejlesztett változata, az EVG7 hozhat áttörést a C. difficile okozta bélfertőzések leküzdésében.

Ha a beteg ellátása és életkilátása csak az orvostól függne, akkor a bioetika lényegében az orvos és a beteg morális kapcsolatáról és döntéseiről szólna. A beteg azonban morális kapcsolatban áll a bioszférával is: az életfeltétele­inket biztosító közös földi erőforrásainkat egyre erősebben károsítjuk,¹ és „cserébe” a bioszféra betegségei (vegyi és műanyagterhelés, légszennyezés, hőhullámok, erdőtüzek, betegségvektorok terjedése stb.) egyre erősödő etiológiai szerepet játszanak az ember betegségében.² Az ökoszisztéma romlásával szorosabban összefüggő – kardiális, neurológiai, onkológiai, infektológiai, pulmonológiai, mentális stb. – betegségben szenvedő ember és hozzátartozói a leginkább motiváltak „ökoetikátlan” viselkedésük megvál­toztatására. Ebben rejlik az orvos nagy lehetősége és szakmai kötelessége, hiszen a bioszféra védelme a betegségprevenció új bioetikai dimenziója, mellyel az orvos alapvető küldetését teljesíti: az élet védelmét.

A 2-es fázisú ICARUS-BREAST01 klinikai vizsgálat a HER3-DXd jelentős hatékonyságát és kezelhető biztonsági profilját mutatja a HR+HER2– em­lőrákos betegeknél, ami optimális jelöltté teszi a későbbi, nagyobb elem­számú vizsgálatokhoz. A vizsgálat céljai között szerepelt a kezelésre adott válasz potenciális biomarkereinek azonosítása, egyben betekintést nyújtani a HER3-DXd egyéb feltételezett hatásmechanizmusaiba is.

A sugárterápiás technológia huszonegyedik századi látványos fejlődése és e modern technika már mindennapos elér­hetősége megalapozta annak a lehetőségét is, hogy egyre biztonságosabban és egyre hatékonyabban tudjuk a sugár­kezelést különböző szisztémás onkológiai kezelésekkel kom­binálni. A legújabb onkológiai gyógyszerterápiás modalitás, a modern immunterápia szintén a jelen század vívmánya, és az onkoterápiás palettán rohamszerű szétterjedésének a legutolsó mérföldköve, miszerint az immunkezeléseket mind korábbi daganatos stádiumokban és elvileg már kuratív intencióval végezzük el. A két rohamosan fejlődő onkoterá­piás modalitás útvonalának az óhatatlan találkozási pontja a lokálisan előrehaladott daganatos betegségek ellátásában a definitív sugárterápiához illesztett immunterápia teóriája és gyakorlata. A PACIFIC, az ADRIATIC vagy a KEYNOTE-A18 vizsgálatok sikere azt bizonyítja, hogy lehetséges még elő­relépés a helyileg előrehaladott daganatok definitív, kuratív célú ellátásában. A jelen közleményben ezt a kombinációs terápiát, a biológiai hátteret és ezen kezelési algoritmus szempontjából legfontosabb tumortípusokban a sikeres vagy kevésbé sikeres klinikai vizsgálati eredményeket ismertetjük. Magy Onkol 69:473-481, 2025

A sugárterápiás technológia huszonegyedik századi látványos fejlődése és e modern technika már mindennapos elér­hetősége megalapozta annak a lehetőségét is, hogy egyre biztonságosabban és egyre hatékonyabban tudjuk a sugár­kezelést különböző szisztémás onkológiai kezelésekkel kom­binálni. A legújabb onkológiai gyógyszerterápiás modalitás, a modern immunterápia szintén a jelen század vívmánya, és az onkoterápiás palettán rohamszerű szétterjedésének a legutolsó mérföldköve, miszerint az immunkezeléseket mind korábbi daganatos stádiumokban és elvileg már kuratív intencióval végezzük el. A két rohamosan fejlődő onkoterá­piás modalitás útvonalának az óhatatlan találkozási pontja a lokálisan előrehaladott daganatos betegségek ellátásában a definitív sugárterápiához illesztett immunterápia teóriája és gyakorlata. A PACIFIC, az ADRIATIC vagy a KEYNOTE-A18 vizsgálatok sikere azt bizonyítja, hogy lehetséges még elő­relépés a helyileg előrehaladott daganatok definitív, kuratív célú ellátásában. A jelen közleményben ezt a kombinációs terápiát, a biológiai hátteret és ezen kezelési algoritmus szempontjából legfontosabb tumortípusokban a sikeres vagy kevésbé sikeres klinikai vizsgálati eredményeket ismertetjük. Magy Onkol 69:473-481, 2025

A sugárterápiás technológia huszonegyedik századi látványos fejlődése és e modern technika már mindennapos elér­hetősége megalapozta annak a lehetőségét is, hogy egyre biztonságosabban és egyre hatékonyabban tudjuk a sugár­kezelést különböző szisztémás onkológiai kezelésekkel kom­binálni. A legújabb onkológiai gyógyszerterápiás modalitás, a modern immunterápia szintén a jelen század vívmánya, és az onkoterápiás palettán rohamszerű szétterjedésének a legutolsó mérföldköve, miszerint az immunkezeléseket mind korábbi daganatos stádiumokban és elvileg már kuratív intencióval végezzük el. A két rohamosan fejlődő onkoterá­piás modalitás útvonalának az óhatatlan találkozási pontja a lokálisan előrehaladott daganatos betegségek ellátásában a definitív sugárterápiához illesztett immunterápia teóriája és gyakorlata. A PACIFIC, az ADRIATIC vagy a KEYNOTE-A18 vizsgálatok sikere azt bizonyítja, hogy lehetséges még elő­relépés a helyileg előrehaladott daganatok definitív, kuratív célú ellátásában. A jelen közleményben ezt a kombinációs terápiát, a biológiai hátteret és ezen kezelési algoritmus szempontjából legfontosabb tumortípusokban a sikeres vagy kevésbé sikeres klinikai vizsgálati eredményeket ismertetjük.

Magy Onkol 69:473-481, 2025

 Az immunkapcsolt bőrgyógyászati mellékhatások az immun­terápiák leggyakoribb és gyakran legkorábban jelentkező toxicitásai közé tartoznak. Klinikai spektrumuk az enyhe bőrtünetektől a súlyos, életveszélyes kórformákig terjed. A legtöbb eset korai felismeréssel és személyre szabott kezeléssel jól menedzselhető. A bőrgyógyász fontos szere­pet tölt be a diagnózis felállításában, a terápiás döntések meghozatalában és a multidiszciplináris onkológiai együtt­működésben. A szupportív onkodermatológia célja a mel­lékhatások kontrollja mellett az immunterápia folytatásának biztosítása és a beteg életminőségének megőrzése.

Magy Onkol 69:484-490, 2025

Egy adeno-asszociált vírus egyfajta genetikai trójai falóként képes citotoxikus anyagot bevinni a daganatsejtek belsejébe, miközben az egészséges sejteket megkíméli.

A tumorsejtek nem csak a stromális környezetben képesek szaporodni, hanem agresszívebb, invazívabb fenotípusuk a szerv más részein is megjelenik.

Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése fel­veti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.

Az inhalált heparin jelentősen csökkenti a gépi lélegeztetés szükségességét, valamint mérsékli a halálozás kockázatát a hagyományos kezelési protokollokhoz képest.