Az alapellátás hagyományos, „egy falu – egy orvos – egy praxis” elvű rend­szere nem fenntartható, de ez a modell már nem is korszerű. A változó le­hetőségekhez, szakmai környezethez és igényekhez igazított alapellátás jövőképe nem lehet homogén. Középtávon a csoportpraxis lehet a megha­tározó működési mód, de lesznek szakgondozási praxisok, és tovább élnek a jól működő szólópraxisok is. Az eredményes átalakítás nem „határnapos”, hanem evolutív folyamat, s nem kényszeríti, hanem ösztönzi a szereplőket. Az alapellátási pontok száma szükségszerűen csökkenni fog, ezért „ki kell találni”, hogy mi lesz az ellátórendszer minden településen biztosítandó „bá­zisszolgáltatása”. Az alapellátás átalakítása nem önálló projekt, egy új egész­ségügyi rendszerben kell meghatározni az alapellátás kiemelt szerepét.

Az elhízásra vonatkozó riasztó statisztikai számok ellenére az orvostanhallgatókat nem vértezik fel megfelelő, kellő hatékonyságú ismeretekkel azzal kapcsolatban, hogyan oldják meg az elhízással kapcsolatos egészségi problémákat – derült ki a Wake Forest Baptist Medical Center kutatásából.

Körképünkben a Házi Gyermekorvosok Egyesületének vezetőit, és a Heim Pál Kórház főigazgatóját kértük, kommentálják Velkey György, lapunk előző számában a gyermekellátás színvonalának, minőségének javítása érdekében tett javaslatait.