A medikusok nem sokat tudnak az elhízásról

Az elhízás az egyik legnagyobb egészségi probléma az Egyesült Államokban. A felnőttek több mint egyharmada, a gyermekek egyhatoda elhízott, és az obezitás az első helyen áll a megelőzhető halálokok sorában. Az elhízáshoz kapcsolódó egészségi problémák kezelése évente 99 millió dollárt emészt fel, körülbelül ugyanannyit, mint a dohányzás okozta ártalmaké.

Ennek ellenére az orvosképzésben nem szerepel kellő súllyal a kérdés.

„Az orvostanhallgatók ugyanabban a kulturális környezetben élnek, mint bármelyikünk ebben az országban. Olyan környezetben, ahol a soványság számít vonzónak, a kövérséget pedig csupa negatív dologgal társítjuk – mondja Mara Vitolins, a Wake Forest Baptist közegészségtan professzora, a Teaching and Learning in Medicine lap júliusi számában nyilvánosságra hozott kutatás vezetője. – Nem végzünk jó munkát, már ami a medikusok oktatását illeti azzal kapcsolatban, milyen – bizonyítékokra alapozott – módszereket alkalmazhatnak elhízott betegeik kezelésében és gondozásában.”

A mostani vizsgálat célja az elhízással kapcsolatos oktatási programokra vonatkozó szakirodalom szisztematikus áttekintése volt. Az idevágó orvosegyetemi oktatás hatékonyságának növelése érdekében a kutatók a PubMed 1966 és 2010 közötti adatait tekintették át.

A 208 fellelt közlemény közül mindössze öt olyat találtak, mely azzal foglalkozott, miként lehet javítani az orvostanhallgatók ismereteit, attitűdjét és képességeit a túlsúly és elhízás kezelése terén. Az öt cikk közül mindössze kettő tért ki az orvostanhallgatók elhízott betegekkel kapcsolatos elfogultságára, és csupán egy olyat találtak, mely ötleteket adott arra, miként lehet leküzdeni ezt az elfogultságot.

A nyomtatásban megjelent adatok hiánya összhangban van azzal a megfigyeléssel, hogy az orvosok is arról számolnak be, hogy nem kaptak megfelelő képzést arról, miként befolyásolhatják betegeik testsúlyát – hangsúlyozzák a közlemény szerzői.

„Vizsgálatunk egyértelmű hiányosságot jelez az obezitással kapcsolatos ismeretek orvosegyetemi oktatásában – mondja Vitolins. – A medikusok megfelelő szakmai képességekkel és ismeretekkel való felvértezése elengedhetetlen ahhoz, hogy országos szinten is csökkenthető legyen az elhízással, illetve az ennek eredményeként kialakuló különféle krónikus betegségekkel kapcsolatos morbiditás és mortalitás. Eredményeink arra is felhívják a figyelmet, hogy az orvosegyetemi tananyagban nagyobb figyelmet kell kapnia annak, hogy a leendő orvosok miként tudják legyőzni az elhízott betegekkel kapcsolatos negatív attitűdjüket, a negatív hozzáállás ugyanis kihat az ellátás minőségére.”

Ki kell emelni azt is, hogy a mostani kutatásban nem találtak egyetlen olyan vizsgálatot sem, melyben az orvosegyetemi képzés négy évén keresztül – tehát az alaptudományok és a klinikai stúdiumok oktatásában is – figyelmet fordítottak volna az elhízással kapcsolatos ismeretek átadására. Bár az orvosegyetemek némelyike megköveteli hallgatóitól, hogy részt vállaljanak prevenciós előadások megtartásában (melyen belül szó esik a táplálkozásról és az egészséges testsúly fenntartásáról is), ez azonban nem fedi le az elhízással kapcsolatos tanácsadáshoz szükséges ismeretek teljes spektrumát.

A hiányosságok áthidalása érdekében a Wake Forest Baptist munkacsoportja nemrégiben letölthető oktatóanyagot állított össze és tett közzé a MedEdPortal honlapon, ahol oktatási segédanyagok találhatók a táplálkozással, a testmozgással és a testsúly csökkentésével és megtartásával kapcsolatban. A kutatás vezetője azt reméli, hogy az oktatási modulok elterjesztése és megosztása hozzájárulhat az obezitás visszaszorítására irányuló országos szintű erőfeszítések eredményesebbé tételéhez.