A gyógyszer indukálta állcsontnekrózis az antireszorptív gyógyszerek ritka mellékhatása, amely jelentősen rontja az érintett betegek életminőségét. A betegség több faktor együttes jelenléte esetén alakul ki. Ilyen fontos patogenetikus tényezők például a gyulladás, a csontremodelling gátlása, vagy a genetikai hajlam. A ritka mellékhatás 2003-as első leírása óta egyre növekvő számú adat utal a genetikai faktorok lehetséges szerepére a beteg­ségben. A molekuláris biológia fejlődésével a DNS bázissorrendjét vizsgáló módszereken túl e kórképben is megjelentek az újabb módszerek, például miRNS-, illetve génexpressziós vizsgálatok is.

Az osteoporoticus csonttörés kockázatai: a gyenge csontminőség, osteopo­rosis és sarcopenia, komplex mozgászavar. Ezek az esendőség-szindróma fő komponensei. Az esendőség (frailty) önálló kockázata az elesés, amely a fragilitási törés leggyakoribb oka.

Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismerte­tésén keresztül az indikációnak, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzer­váló fogászati, fogpótlástani és szájsebészeti ellátási lehetőségeinek össze­foglalása. Ismertetjük a kúra mellékhatásait és a terápiás szövődmények el­látási módszereit is. A második részben szájsebészeti kérdéseket tárgyalunk.

A csontokat érintő Paget-kórban egy vagy több, fokozott csontforgalommal jellemzett terület jelenik meg a csontrendszerben, általában felnőttkorban. A leggyakoribb tünet a fájdalom. Natív röntgenfelvételek készítését és a szérum alkalikusfoszfatáz-szintjének meghatározását javasolják az első diagnózis felállításához, illetve csontizotóp-vizsgálatot a betegség kiterje­désének megítéléséhez. Kezelésként nitrogént tartalmazó biszfoszfonátok adhatók aktív betegségben, illetve ha fennáll a szövődmények – ízületi gyulladás, a testtartás megváltozása, hallásvesztés, idegi kompressziós szindróma vagy osteosarcoma – kockázata. A jelentős szövődmények ki­alakulása előtt megkezdett terápia kedvező kimenetellel kecsegtet.

Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismer­tetésén keresztül a biszfoszfonátterápia indikációjának, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzerváló fogászati, fogpótlástani és szájse­bészeti ellátási lehetőségeinek összefoglalása. Ismertetjük a kúra mellék­hatásait és a terápiás szövődmények ellátási módszereit is. Az első rész a fogászati vonatkozásokat taglalja.

A kalciumhiány, a kalciumpótlás szükségességének megítélése sokat válto­zott az elmúlt években. Ebben a cikkben a kalciumhiány kockázatait, a kal­ciumpótlás irányelveit foglaljuk össze. Emellett beszámolunk a legutóbbi hazai kalciumfelmérés eredményeiről is.

A csontváz fizikai terhelése hatással van a neurotranszmitterek kibocsátására a csontszövetben. Megfelelő edzéssel nem csak meggátolható a csontritkulás, de a csontminőség javulása is elérhető.

A reumatoid artritisz kezelése rohamosan fejlődik, az újonnan megjelenő terápiák a betegség célzottabb kezelését teszik lehetővé. A patogenezis megértésével, a különböző útvonalak gátlásával egyre közelebb kerülünk az egyénre szabott terápiás stratégia megvalósításához. Kezdetben főleg TNF-gátlókat alkalmaztunk, de a betegek egy része ezekre nem reagál. Ezért folyamatosan újabb célpontokat tárnak fel. Közülük jelenleg és a közeljövőben az IL-17, az IL-23 és a JAK-kinázok gátlása kecsegtet reménnyel.

A hiperkalcémia – a vér megemelkedett kalciumszintje – gyakori anyag­cserezavar, amely életveszélyessé is válhat. Összefoglaljuk, hogy milyen betegségek állhatnak a hiperkalcémia hátterében, melyek a leggyakoribb tünetek, s hogy mit tehetünk a megelőzés és a kalciumszint csökkentése érdekében.

A közeljövőben lehetőség nyílhat az elhízással társuló leptinrezisztencia sikeres kezelésére. A táplálkozás hatással lehet a leptinrezisztencia kiala­kulására, ezáltal megváltoztathatja az energiahomeosztázis neuroendokrin szabályozását. A leptin szerepet játszik az intesztinális táplálékfelvétel, a vérnyomás és a fertilitás szabályozásában, ugyanakkor számos gyulla­dásos és autoimmun betegséggel összefüggésbe hozható.