A prosztatitisz gyakori előfordulású klinikai szindrómák csoportja, amely­nek négy fő típusa van: akut bakteriális prosztatitisz, krónikus bakteriális prosztatitisz, krónikus prosztatitisz/krónikus kismedencei fájdalom szind­róma és a tünetmentes forma. A bakteriális prosztatitiszek a kórtörténet és a mikrobiológiai vizsgálatok alapján általában diagnosztizálhatók, keze­lésük antibiotikumokkal történik. A prosztatitiszek leggyakoribb formája a krónikus prosztatitisz, más néven krónikus kismedencei fájdalom szind­róma, mely kizárásos diagnózis, és nincs egységes kezelése. A tünetmentes prosztatitisz nem igényel kezelést, és jellemzően más urológiai tünetek miatti kivizsgálás során, incidentális diagnózisként írják le.

Az uszodában, strandokon, fürdőkben szerezhető bőrfertőzéseket fog­lalja össze a közlemény. Leggyakoribbak a bakteriális fertőzések, neveze­tesen a Pseudomonas aeruginosa okozta follikulitisz/dermatitisz, mely el­sősorban meleg vizű medencékben, szállodai wellness fürdőkben terjed.

A primer otalgia leggyakoribb oka a középfül vagy a külső fül gyulladá­sa. A fül-orr-gégészeti szakvizsgálat primer otalgia eseteiben általában jelez valamilyen eltérést. A szekunder otalgia etiológiájának tisztázása nem mindig könnyű, mivel a fül beidegzése összetett; a leggyakoribb ok a temporomandibuláris ízületi szindróma és a fogászati fertőzés. Primer otalgia inkább gyermekeknél, szekunder otalgia nagyobb eséllyel felnőt­teknél fordul elő. Ha a diagnózis nem egyértelmű, észszerű opció lehet a tüneti kezelés megkísérlése, képalkotó vizsgálatok elrendelése vagy kon­zílium összehívása. Egyes súlyos kórállapotokban (pl. temporális arteritisz, rosszindulatú daganatok) a fülfájás lehet az egyetlen tünet.

A lábbeliktől és a körömvágási szokásoktól a lábujjak keringési zavaráig és a bakteriális vagy gombás fertőzésekig sok mindenre kell gondolni ennek a hétköznapi bőrgyógyászati problémának a sikeres kezeléséhez, a szö­vődmények elkerüléséhez.

Az alsó végtag, a láb krónikus sebei adják talán a legtöbb sebészeti, sebel­látási munkát a geriátriai és diabetológiai osztályok orvosainak, ápolóinak. Bizonyítékokon alapuló vezérfonalak hiányában is érdemes figyelembe venni a szakirodalomban közölt tapasztalatokat és érvényt szerezni a „több szakma többet lát” alapelvnek.

A kis sebek öblítésére, tisztítására, az antiszeptikumok használatára vagy mellőzésére, a sebek befedésére és szárazon tartására, a varratok és a szöveti kötőanyagok alkalmazására, az antibiotikumprofilaxis és a tetanuszoltás dilemmájára, a lokális sebkezelésre, valamint az orális és a parenterális antibiotikumkezelésre vonatkozó kérdések megbeszélésé­vel segíti a cikk a háziorvosokat és segítőtársaikat a kisebb, hétköznapi sebek szakszerű ellátásában.

 A képalkotó eljárások fontos szerepet töltenek be a reumatológiai betegségek diagnózisában és kezelésük követésében. Az ultrahang nélkülözhetetlen az ízületi és vaszkuláris betegségek, az MRI a csonteróziók és a csontvelőödéma kórismézésében. A kapillárismikroszkópia a kötőszöveti betegségek (pl. szisztémás szklerózis) korai diagnózisát és kezelésének követését segíti. A kettős energiájú CT (DECT) kimutatja az urátkristályokat. 

A nyílt törések prognózisa antibiotikumokkal jelentősen javítható, speciális gyógy­szerbeviteli rendszerek segítségével különösen. Ez vezetett el az antibiotikummal átitatott, biológiailag lebomló kollagén implantátum kifejlesztéséhez.

Acta Biomedica, 2011

Ismeretlen eredetű lázként definiáljuk azt a lázas állapotot, amely legalább 3 hé­ten át fennáll, és kóreredetére egyhetes kórházi kivizsgálás (vagy „ésszerű” kivizs­gálás) sem derít fényt. Az ismeretlen eredetű láz inkább gyakori betegség atípu­sos jele, mintsem ritka betegség tünete. Ha a diagnózis a szokásos laboratóriumi vizsgálatok, a régióspecifikus szerológiai tesztek és képalkotó vizsgálatok elvég­zése után sem egyértelmű, a pozitronemissziós tomográfia segítheti a klinikust a szövetbiopszia irányának meghatározásában. Ismeretlen eredetű láz esetén általá­ban nem javasoljuk antibiotikum vagy szteroid empirikus adását.

A malleolusok alatti lágyrész- vagy csontfertőzés a nem traumás alsóvégtag-am­putáció fő oka. A klinikai diagnózis a gyulladás és a genny jelenlétén alapul. A leg­több diabéteszes lábfertőzésért több kórokozó felelős. A leggyakoribb patogének az aerob Gram-pozitív kokkuszok. Súlyos szövődményként az oszteomielitisz növeli a műtét valószínűségét. Az enyhe fertőzéseket ambulánsan kezelik orális antibioti­kumokkal, sebellátással, sebkíméléssel. Súlyos fertőzés esetén a beteget kórházba kell utalni. Elengedhetetlen a fertőzött láb vérellátásának kivizsgálása. A prevenció elemei: betegtájékoztatás, glikémiás és vérnyomáskontroll, a dohányzás abbaha­gyása, az előírt lábbeli viselése, intenzív podiátriai ellátás.