Korunk népbetegsége a stressz, így igen gyakoriak az ezzel együtt járó problémák, a szorongás, az alvászavar, illetve a vegetatív idegrendszer zavarainak következményei (kardiovaszkuláris problémák, krónikus fájda­lom, hormonzavarok stb.). Nem véletlen, hogy a benzodiazepinek napjaink legelterjedtebb gyógyszerei közé tartoznak, elsősorban nyugtató és altató hatásuk miatt.

Az Orvostovábbképző Szemle pszichiátriai szimpóziuma most is nagyon érdekes témákat tárgyal, az evészavarok és a szemé­lyiségzavarok pszichoterápiás lehetőségeinek bemutatása mellett az akut pszichiátriai ellátás új modelljéről és a szkizofrénia kezelésének fi­nanszírozási protokolljáról is olvashatunk.

Az elmúlt időszak kutatásai jelentős változást hoztak a szkizofrénia terápiájában. A szkizofréniát ma fázisokra bontható idegfejlődési betegségként fogjuk fel. A fázisokat a tünetek sajátos konstellációja jellemzi, melyek eltérő patofiziológiai folyama­tokon alapulnak, és eltérő terápiás beavatkozásokat igényelnek. 

Szigorúan ellenőrzött körülmények között, a pszichoterápia részeként, a lizergsav-dietilamid alkalmas lehet a végstádiumú betegek szorongásának csökkentésére.

A krónikus diszpnoé oka legtöbbször asztma, szívelégtelenség, miokardiális isémia, krónikus obstruktív tüdőbetegség, intersticiális tüdőbetegség, pneumónia vagy pszichogén zavar. Sokszor a klinikai kép önmagában elegendő a diagnózis felállításához. A fizikális vizsgálati leletek (pl. telt juguláris vénák, gyengült légzési hangok vagy sípolás, pleurális dörzszörej, dobverőujjak) segíthetnek a diagnózis felállításában. 

A standard mentális állapotvizsgálat fő elemeinek a háziorvosi rendelőkben való alkalmazása segíthet a pszichiátriai betegségek felismerésében és támpontot jelent az alaposabb kivizsgálásban, a beteg követésében, esetleg szakrendelésre irányításában is.