hirdetés

LSD a szorongás terápiájában – realitás vagy fikció?

Szigorúan ellenőrzött körülmények között, a pszichoterápia részeként, a lizergsav-dietilamid alkalmas lehet a végstádiumú betegek szorongásának csökkentésére.

hirdetés

Svájci kutatók egy tapasztalatszerző vizsgálat alapján arra a megállapításra jutottak, hogy pszichoterápia kiegészítve a lizergsav-dietilamid (LSD) alkalmas lehet a halálos betegek szorongásának enyhítésére, ha az alkalmazás körülményeit nagyon pontosan szabályozzák és a kezelést gyakorlott pszichiáter végzi, a beteg folyamatos felügyeletével. Eredményeiket a Journal of Nervous and Mental Disease című folyóirat márciusi számában tették közzé.

A 12 beteg bevonásával végzett kettős vak, véletlen besorolásos tanulmányban 8 beteget 200 µg LSD-vel, 4 beteget 20 µg LSD-t tartalmazó aktív placebóval kezeltek. A 200 µg-os adag már kellően nagy ahhoz, hogy az LSD jellegzetes pszichedelikus hatásait kiváltsa, az „ego széthullásától” való félelem azonban még nem jelentkezik. Az aktív placebo 20 µg-os dózisát úgy választották meg, hogy enyhe és rövid időtartamú, de mindenképpen észrevehető LSD-hatást váltson ki, ettől azonban lényegi terápiás hatás ne legyen várható. A vizsgálatot többek között a svájci Egészségügyi Minisztérium és az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának (FDA) etikai engedélyével, a részt vevő betegek minden részletre kiterjedő tájékoztatásával és beleegyezésével, a Helyes Klinikai Gyakorlat irányelvei szerint végezték.

A szorongást mint jellemző egyéni vonást („trait”), illetve mint betegségtünetet („state”) a Spielberger-féle State-Trait Anxiety Inventory (STAI) kérdőív alapján mérték, és elsődleges végpontként e szorongáspontszámok változását figyelték. A strukturált klinikai interjú (SCID-IV) alapján a betegek felénél állt fenn generalizált szorongás. Másodlagos végpontokként vizsgálták a betegek életminőségének alakulását (a European Cancer Quality of Life Questionnaire segítségével), a pszichés zavarok fennállását (SCL-90-R kérdőív), továbbá a szorongásos és depressziós tünetek változását (Hospital Anxiety and Depression Scale). A kérdőíves állapotfelmérésekre a vizsgálat kezdetén, 1-1 héttel az experimentális kezelések után, majd 2 és 12 hónappal a második LSD-kezelést követően került sor.

Az LSD-vel végzett experimentális kezelés egy többhetes, komplex pszichoterápia részét képezte. A farmakológiai beavatkozást kétszeri pszichoterápiás találkozás készítette elő, az egymástól 2–3 hét különbséggel végzett LSD-alkalmazást pedig 3–3 pszichoterápiás ülés követte. Az experimentális kezelést megelőző 24 órában a betegek sem az addig szedett antidepresszívumot, sem szorongáscsökkentő gyógyszerüket nem vehették be, és alkoholt vagy rekreációs drogot sem fogyaszthattak. A kontroll ágra besorolt betegeknek az első gyógyszeres kezelést követően felajánlották az aktív ágra való áttérést, és a 4 közül hárman éltek is ezzel a lehetőséggel.

Az LSD bevételét követő tudatállapot-módosulást minden esetben két orvos felügyelte (folyamatos szívfrekvencia- és vérnyomás-monitorozás mellett). Az akut LSD-hatás időtartama alatt (~8 óra) a betegeket a saját érzéseikben, gondolataikban való elmélyedésre biztatták és többnyire háttérzenével is kiegészítették az emóciók feldolgozását támogató, kellemes és nyugodt környezetet. A nemkívánatos hatásokat – beleértve az LSD hatásmechanizmusából adódó kellemetlen tüneteket (pl. vizuális hallucinációk) is – folyamatosan dokumentálták. A gyógyszeres kezelés változásairól, az LSD esetleges késői mellékhatásairól és az alapbetegséghez köthető fájdalom intenzitásáról (vizuális analóg skála alapján) a vizsgálat teljes időtartama alatt naplót vezettek a betegek.

Két hónappal a második LSD-kezelés után megállapították, hogy a STAI-pontszámok – úgy az egyéni jellemvonásként („trait”), mint a betegségtünetként („state”) jelentkező szorongás átlagpontszámai – csökkentek a kezdeti pontszámhoz képest. Noha a diagnosztikai határértéknek tekintett 40 pont alá a 8 közül mindössze 3 betegnél csökkent az érték, a betegségtüneti szorongást jelző pontszám kezdeti értékhez viszonyított változása szignifikánsnak mutatkozott. Ezzel ellentétben az aktív placebo ágán mindkét STAI-pontszám nőtt. Ebben az időpontban a betegségtüneti szorongás pontszáma terén szignifikáns különbséget mutattak ki a két csoport között az LSD-ág javára. A kontroll ágról áttérő 3 beteg esetében a kétféle STAI-pontszám kedvező alakulását figyelték meg: 2 hónappal a kezelésváltás után az átlagpontszámok 40 alá csökkentek. Kimutatták továbbá, hogy a 200 mg LSD-vel kezelt betegek esetében a STAI-pontszámok csökkenése egyenesen arányos a terápiás találkozások számával (az aktív placebo ágán nem mutattak ki ilyen kapcsolatot).

Tizenkét hónappal az experimentális kezelések után a 200 mg LSD-vel kezelt betegek STAI-pontszámai továbbra is a szorongás csökkenését jelezték (a „state” átlagpontszám 40 alatti, a „trait” átlagpontszám kevéssel 40 feletti volt), függetlenül attól, hogy az eredeti besorolás szerint, vak jelleggel vagy a kezelésváltást követően, nyílt elrendezésben kapták-e a betegek a pszichoaktív szert.

A másodlagos végpontokat tekintve, a 200 mg LSD-vel kezelt betegek életminőség-pontszáma (EORTC-QLQ) nőtt a kezdeti értékkel összehasonlítva (átlagosan 37,4-ről 50,0-ra), míg az aktív placebo alkalmazásakor csökkent (átlagosan 44,3-ről 36,0-ra). A pszichés zavarok súlyosságát jelző SCL-90-R-pontszám, illetve a depressziós és a szorongásos tünetekről számot adó HADS-pontszám ugyancsak kedvezően alakult a 200 mg LSD alkalmazásakor, alátámasztva az elsődleges végpont szerinti pozitív eredményeket. A betegek elégedettek voltak a kezeléssel.

Úgy tűnik tehát, hogy a pszichoterápia részeként végzett LSD-kezelés eredményesen csökkenti a végstádiumú betegek szorongását, és a hatás tartósan fennmarad. A terápia a jelek szerint biztonságos is: súlyos nemkívánatos hatás (pánikroham, öngyilkossági késztetés vagy pszichózis, illetve tartós kórházi kezelést igénylő mellékhatás) sem a 200 mg-os adag, sem az aktív placebo alkalmazásakor nem jelentkezett. A nemkívánatos hatások az LSD-hatás lecsengésekor megszűntek. Sem „flashback”-jelenséget (hosszantartó pszichotikus vagy percepciós zavart), sem más tartósan fennmaradó káros hatást nem észleltek. A vérnyomás és a szívfrekvencia nem változott jelentősen a kezelés alatt.

A fenti eredmények alapján a kutatók célszerűnek tartják az LSD terápiás célú alkalmazásának további vizsgálatát nagyobb betegpopulációban. Hangsúlyozzák, hogy nagy szükség lenne olyan újabb kezelési stratégiák kidolgozására, amelyekkel a jelenleginél hatékonyabban enyhíthető a végstádiumú betegek szorongása. Az általuk bemutatott komplex kezelés során a pszichoterápiára helyeződik a hangsúly, amit segítenek kiaknázni az LSD-ben rejlő terápiás lehetőségek. Előrehaladott stádiumú daganatos betegek körében, hasonló céllal, a szintén hallucinogén hatású pszilocibin pszichoterápiával egybekötött alkalmazásának lehetőségét is vizsgálják az Egyesült Államokban.

  

Források:

Gasser et al.: Safety and Efficacy of Lysergic Acid Diethylamide-Assisted Psychotherapy for Anxiety Associated With Life-threatening Diseases. J Nerv Ment Dis. 2014. (doi: 10.1097/NMD.0000000000000113)

Fürst Zsuzsanna (szerk): Gyógyszertan. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1998.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.