Betegközpontú megközelítés az obezitás kezelésében

A The British Medical Journal folyóiratban június 25-én jelent meg a Düsseldorf székhelyű Heinrich-Heine University kutatóinak tanulmánya, amelynek fő megállapítása szerint a magas testtömeg-indexű (BMI-jű) embereknél kizárólag a fogyás elérésére összpontosítani gyakran több kárt okozhat, mint hasznot. Dr. Juan Franco és kollégái szerint nagy általánosságban igaz az, hogy a magas BMI-jű személyek életmódbeli beavatkozásokkal nem képesek fenntartani a klinikailag releváns fogyást, míg a fogyókúrás beavatkozások potenciális káros hatásai még mindig nem tisztázottak kellőképpen. A testsúly önmagában nem adhat megfelelő képet valakinek az egészségi állapotáról, és a szerzők szerint az orvosoknak magas színvonalú, bizonyítékokon alapuló ellátást kell nyújtaniuk, amely tükrözi az egyéni preferenciákat és szükségleteket, függetlenül a testsúlytól.

A tanulmány szerint évtizedek óta az olyan életmódbeli beavatkozások számítanak fő ajánlásoknak az elhízás csökkentésében, amelyek az egyén energiafelvételének korlátozására és fizikai aktivitásának növelésére összpontosítanak. Azonban erős bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek az életmódbeli beavatkozások nagyrészt hatástalanok a tartós, hosszú távú fogyás és a szív-érrendszeri események (pl. szívrohamok és stroke-ok) vagy a halálozás csökkentése terén. Bár az egészséges életmód fontos előnyökkel jár, annak elismerése, hogy a testsúly önmagában nem ad megfelelő képet valakinek az egészségi állapotáról, valamint a testsúlycsökkentést célzó életmódbeli beavatkozások korlátainak felismerése utat nyithat a hatékonyabb és betegközpontúbb ellátás felé, állítják a szerzők.

A legújabb klinikai irányelvek tükrözik azt az egyre szélesebb körben elismert tényt, hogy a testsúly nem megfelelő egészségügyi mutató, és alternatív megközelítések, mint például a Health at Every Size (HAES) elismerik, hogy a jó egészség testsúlycsökkenés nélkül is elérhető, és ígéretes eredményeket mutattak az étkezési szokások javításában. Bár ezeket a megközelítéseket még nagy elemszámú klinikai vizsgálatokban kell értékelni, az orvosok tanulhatnak belőlük, hogy jobb és empatikusabb ellátást nyújthassanak a túlsúlyos betegeknek, javasolják.

Az orvosoknak fel kell készülniük arra, hogy a fogyni vágyókat tájékoztassák a beavatkozások lehetséges előnyeiről és hátrányairól, és minimalizálják az étkezési rendellenességek kialakulásának kockázatát, valamint az anyagcserére gyakorolt hosszú távú hatásokat. Egy ilyen betegközpontú megközelítés valószínűleg jobb ellátást biztosít, mivel igazodik a betegek preferenciáihoz és körülményeihez, ugyanakkor csökkenti a testsúlyra vonatkozó előítéleteket. Az orvosok tanácsai az egészséges táplálkozásról és a fizikai aktivitásról továbbra is relevánsak, mivel jobb egészségi állapotot eredményezhetnek. A fő cél a testsúlytól függetlenül jó ellátás biztosítása, ami nem azt jelenti, hogy kevésbé törődünk a beteggel, hanem inkább azt, hogy megbeszéljük a kezelések előnyeit, hátrányait és azt, hogy mi fontos a beteg számára.

A farmakológiai beavatkozások, beleértve a GLP-1 receptor agonistákat, csökkenthetik a testsúlyt és más jól mérhető kimeneteleket, de gyakori gyomor-bélrendszeri mellékhatásokkal járnak, és a kezelés abbahagyása után a testsúly visszatérése várható. Ezek a testsúlyra összpontosító farmakológiai megközelítések hasonló aggályokat vetnek fel, mint az életmódbeli beavatkozások. Továbbá a farmakológiai fogyás jelenlegi indikációi a legtöbb országban a lakosság 20-30%-át érinthetik, és alkalmazásuk fontos közegészségügyi szempontokat igényel. Ha a végső döntés a fogyás érdekében az életmód megváltoztatása, fogyókúrás gyógyszerek használata vagy bariatrikus műtét mellett szól, a célokat az egyén számára fontos eredmények alapján kell meghatározni, nem pedig előre meghatározott antropometriai adatok alapján.

A cikk szerint a kizárólag testsúlycsökkentésre összpontosító szemlélet alkalmazása esetén az orvosoknak idejük nagy részét hatástalan tanácsok adásával kellene tölteniük az életmódbeli változásokról, ami csökkentené képességüket, hogy személyre szabott ellátást nyújtsanak. A strukturális közegészségügyi beavatkozások, beleértve a fizikai aktivitás akadályainak csökkentését és az egészséges táplálkozáshoz való hozzáférés megkönnyítését, hatékonyabbak lehetnek az egyénre szabott életmód programoknál a túlsúlyos emberek egészségének javításában.

Egy ilyen betegközpontú megközelítés valószínűleg jobb ellátást biztosít, mivel igazodik a betegek preferenciáihoz és körülményeihez. Ezenkívül az orvosokat képezni lehet arra, hogy rutinszerűen integrálják a testsúllyal kapcsolatos előítéletek és megbélyegzés fogalmát más klinikai paraméterekkel az elhízás kezelése érdekében, és hogy felhívják a figyelmet az étkezési rendellenességek és a rendellenes étkezés elterjedtségére. Az orvosok tanácsai az egészséges táplálkozásról és a fizikai aktivitásról továbbra is relevánsak, mivel azok jobb egészségi állapothoz vezethetnek, de a szerzők szerint a fő cél a jó, hatásos ellátás biztosítása (testsúlytól függetlenül).

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Markers in blood and urine may reveal how much ultra-processed food we are eating

Beyond body mass index: rethinking doctors’ advice for weight loss

Irodalmi hivatkozás:

Beyond body mass index: rethinking doctors' advice for weight loss, The BMJ (2025). DOI: 10.1136/bmj-2025-084654