Mennyibe kerül az elhízás?

A JAMA Network Open folyóiratban december 5-én jelent meg a Rollins School of Public Health kutatóinak cikke, amelyben azt becsülték meg, hogy az Egyesült Államokban a túlsúlyos vagy elhízott felnőttek mennyit költenek egészségügyi ellátásra, illetve igyekeztek modellezni, feltárni a testtömegindex (BMI) és az egészségügyi kiadások közötti összefüggést. Bizonyítékot találtak arra, hogy a fogyással jelentős megtakarítás érhető el, különösen azok körében, akiknél más egészségügyi problémák is felmerültek.

Az Egyesült Államokban a felnőttek körében az elhízás és a súlyos elhízás (obezitás) aránya 2000 és 2020 között 31%-ról 42%-ra nőtt. Az ajánlott BMI-értékek eléréséhez a felnőtt egyének mintegy 73%-ának fogynia kellene, különösen, hogy a túlsúly a krónikus betegségek, például a tüdőbetegségek, az osteoarthritis, a rák, a szívbetegségek, a magas vérnyomás és a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatával jár együtt. Az elhízással összefüggő betegségek kezelési költségei jelentősen hozzájárulnak az egészségügyi kiadások növekedéséhez: ez csak a 2016-os évben több mint 260 milliárd dollárt jelentett, ám 2024-re ez az összeg várhatóan 385 milliárd dollárra emelkedik (összehasonlításképp: ez körülbelül a teljes magyar GDP másfélszerese).

A munkavállalók körében az elhízás közismerten az egészségügyi költségek növekedéséhez és a munkahelyi balesetek magasabb arányához vezet. Az elhízott munkavállalók kétszer annyi kártérítési igényt nyújtanak be, háromszor annyi napot vesznek ki betegszabadságként, hétszer magasabbak körükben az orvosi kárigények költségei. A 35 feletti BMI-vel rendelkezőknél 70%-kal vagy annál is nagyobb mértékben nő a kockázata annak, hogy életük során 2-es típusú cukorbetegség alakul ki, míg a BMI öt pontos emelkedése körülbelül 30%-kal növeli a szívelégtelenség valószínűségét. A túlsúly a magas vérnyomás kockázatát is növeli, a rizikó növekedése 65% és 78% közötti.

Az intervenciók körül az életmódprogramok költséghatékonynak számítanak, és átlagosan 5-7%-kal csökkenthetik a testsúlyt, míg a bariátriai műtétek hatékonyabbak ugyan, de drágák, és kockázatokkal, valamint revíziós beavatkozásokkal járnak együtt - nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban a Medicare az ilyen műtétek költségeit csak a 35 feletti BMI-vel és társbetegségekkel rendelkező személyek, valamint a 40 feletti BMI-vel rendelkezők körében téríti meg. Az újonnan elterjedt GLP-1 hatóanyagú gyógyszerek alkalmazása átlagosan 12%-kal képes csökkenteni a testsúlyt, sőt, a készítményeket használók egynegyedénél akár 20-25%-nál nagyobb testtömegveszteség alakulhat ki.

A mostani tanulmányban a kutatók több mint 17 ezer, 24 és 64 év közötti, 25 vagy annál magasabb BMI-vel rendelkező felnőttet vizsgáltak, és az elemzett egészségügyi állapotok közé tartozott az ízületi gyulladás, a szívbetegség, az asztma, a mentális zavarok, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszint és a cukorbetegség is. Ezeket az információkat figyelembe véve azt próbálták megbecsülni, hogyan változnak az egészségügyi kiadások, ha a BMI-t 25%-kal, 20%-kal, 15%-kal, 10%-kal vagy 5%-kal sikerül csökkenteni.

Az eredmények szerint a munkáltató által finanszírozott biztosítás esetében a 30 feletti BMI minden további egy pontos növekedése 326 USD/év (125 ezer Ft/év) kiadással járt, de a társbetegségekkel rendelkezők körében ez az összeg meredeken emelkedett. A kutatók modellszámításai szerint a testsúly 5%-os csökkentése a 30 körüli BMI-vel rendelkező körében 8%-kal mérsékelte az egészségügyi kiadásokat, de a 40 körüli BMI esetében ugyanekkora arányú fogyás már 10%-os költségcsökkentést eredményezett. A 30 körüli BMI csoportban a 25%-os fogyás már 34%-os költségcsökkenéssel járt, és egy ekkora súlyleadás a 40 körüli BMI-s betegcsoportban 41%-kal mérsékelte a kiadásokat.

A krónikus betegségekben szenvedők körében a megtakarítás még ennél is jelentősebb volt, de a betegségek szerint erősen szórtak az adatok. A 15%-os testsúlycsökkenés esetében a magas vérnyomással küzdőknél átlagosan évi 1112 dollárral, azaz mintegy 435 ezer Ft-tal, míg az ízületi gyulladásban szenvedő személyek körében 4950 dollárral, azaz csaknem 2 millió Ft-tal csökkent az éves egészségügyi kiadás.

Összességében a tanulmány megállapította, hogy a BMI csökkentése, különösen a magasabb kiindulási BMI-vel és krónikus betegségekkel rendelkező egyének esetében jelentős egészségügyi megtakarításokat eredményezhet. Ezek a számok már önmagukban is meggyőzőek, ám a cikk szerzői a vizsgálat korlátai között azt is megjegyzik, hogy számításaik során még nem is vették figyelembe a túlsúlyhoz kapcsolódó betegségek megelőzéséből származó potenciális megtakarításokat.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

A reduction in BMI among adults is associated with lower health care spending, study suggests

Estimated Reduction in Health Care Spending Associated With Weight Loss in Adults

Irodalmi hivatkozás:

Estimated reduction in health care spending associated with weight loss in adults. Thorpe, K.E., Joski, P.J. JAMA Network Open (2024). doi: 10.1001/jamanetworkopen.2024.49200