A vérzés mindenképpen nehezíti, rontja az akut coronariaszindrómában
szenvedő beteg esélyeit. Konzerv vörösvértest-koncentrátum adásakor
akut coronariaszindrómában számolni kell nemkívánatos, a kórfolyamatokat
rontó hatásokkal. Adjunk-e bátran vérátömlesztést akut
coronariaszindróma esetén?

Bár az intracoronariás képalkotás módszereinek (intravascularis ultrahang, optikai koherencia tomográfia) alkalmazási területeiről még nem alakult ki széles körű egyetértés, előnyeik az akut coronaria-szindróma terápiájának megválasztásában, kockázatának megítélésében és a coronaria-interven­ciók eredményének javításában jól dokumentálhatók.

KEDVES OLVASÓK!

Egy remek színvonalú lapszámot tarthat­nak a kezükben, mely a keringési betegsé­gekre fókuszál. Valóban gondolatébresztőek a sorok, hiszen egyrészt örökzöld témákat közelítenek meg korszerű szem­lélettel, mint a béta-blokkolók kérdései, összekapcsolódva a hypertoniával, corona­ria-betegséggel, ritmuszavarral. Másrészt olyan, koncepciójában is újdonságokat sugalló kérdésről is olvashatnak, mint az intracoronariás képalkotás, melyektől va­lóban megindul a képzelet.

A humán ateroszklerózis kialakulása során zajló kis intenzitású gyulladást a magasabb CRP-szint megbízhatóan jelzi. A nagy érzékenységű (hs) mód­szerrel mért CRP erős független prediktora az adverz kardiovaszkuláris eseményeknek, ideértve a miokardiális infarktust, az iszkémiás stroke-ot és a kardiovaszkuláris halálozást. A jelenlegi irányelvekben a kardiovasz­kuláris kockázat becslésére nem javasolják a CRP rutinszerű mérését, de az emelkedett CRP-szintek jelezhetik az adott beteg fokozott egyéni rizikóját.

Az ACE-gátlók az ateroszklerózis talaján kialakuló koszorúér-betegség, krónikus szívelégtelenség vagy stroke kezelésekor a szívizominfark­tus kockázatát és az összmortalitást is csökkentik, míg az ARB-knek a placebokontrollos, randomizált klinikai vizsgálatok alapján nincs ilyen hatásuk. A szakmai ajánlásokkal összhangban a gyakorlatban is tükröződ­nie kell annak a bizonyított ténynek, hogy az ACE-gátlók és az ARB-k szív- és érrendszeri hatásai eltérők, vagyis nagy kockázatú betegek kezelésekor továbbra is az ACE-gátlókat kell előnyben részesíteni.

Az elmúlt évtizedek nagy epidemiológiai vizsgálatai kimutatták, hogy a nyugal­mi szinuszfrekvencia önálló, független rizikómarkere a kardiovaszkuláris és az összhalálozásnak, nemcsak az átlagpopulációban (életkortól, nemtől függetle­nül), hanem számos kardiovaszkuláris megbetegedésben is. A szívelégtelenség és a coronaria-betegség az egyik leggyakoribb és legköltségesebb krónikus betegség a fejlett országokban. A szinuszcsomó-modulátor ivabradinnal vég­zett nagy klinikai vizsgálatok (BEAUTIFUL, SHIFT) igazolták, hogy az optimális szinuszfrekvencia elérése javítja az életkilátást és az életminőséget mindkét betegségben. A szinuszfrekvencia specifikus és szelektív gátlása ivabradinnal a magas szinuszfrekvenciájú kardiovaszkuláris betegségekben új lehetőséget nyitott a terápiás palettán.

A rivaroxaban hatásos és biztonságosan adható antikoaguláns, mely nemcsak preklinikai és klinikai vizsgálatokban, hanem a való életben is többféle klinikai helyzetben és betegpopulációban igazolta prioritá­sát mind a K-vitamin-antagonistákkal szemben, mind pedig az új típusú antikoagulánsok között. A cikk a rivaroxaban kardiológiai alkalmazási le­hetőségeit tekinti át.

A manifeszt koszorúér-betegség két fő megjelenési formája a stabil be­tegség és az akut coronaria-szindróma (ACS: instabil angina pectoris vagy miokardiális infarktus). A legtöbb akut coronaria-esemény hátterében plakkruptúra (70–75%) vagy erózió (20–25%) áll, amely trombusképződés révén okoz érelzáródást. Mivel az ilyen események többsége reggel követ­kezik be, a gyógyszerválasztásnál a reggeli protrombotikus és trombolitikus folyamatokra kifejtett hatásokat is érdemes szem előtt tartani.

American Journal of Cardiovascular Drugs, 2016. augusztus

Az otthon szerzett pneumónia az egyik leggyakoribb, a veszélyeztetett po­pulációban magas halálozással járó infekció. A közlemény a tüdőgyulladás mikrobiológiai diagnosztikájának és a biomarkerek használatának áttekin­tése után foglalkozik a ma javasolt antibiotikumok mellett a kezelés újonnan felmerült kérdéseivel, a kardiovaszkuláris komplikációkkal, a makrolidok és a kortikoszteroidok mint biomodulánsok terápiás szerepével.

Az optikai koherencia tomográfia (OCT) a legújabb intravaszkuláris képalkotó mód­szer a koszorúerek tanulmányozására. Stabil coronaria-betegségben és akut coro­naria-szindrómában (ACS) egyaránt használható. A mikroszkópét megközelítő fel­bontásával igen részletgazdag képet ad a koszorúerek faláról in vivo. A sztenózisok mértékének megállapításán túl alkalmas a perkután intervenciók vezérlésére és a beavatkozás utáni követésre is.