Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

Az emlőrák az Európai Unión belül – köztük hazánkban is - a nők körében a leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedés, amely a széleskörben hozzáférhető szűrési programok és a modernkori terápiás eszközök ellenére is a halálozás egyik vezető oka.¹ Az emlőrákok közül a legkedvezőtlenebb prognózissal a hormon receptor negatív és HER-2 re­ceptor negatív, vagyis a tripla-negatív emlőrák (TNBC) rendelkezik. A TNBC szisztémás kezelési lehetőségeként napjainkban egy új gyógyszercsalád került forgalomba, az úgynevezett antitest-gyógyszer konjugátumok (ADC), amelynek egyik hatóanyaga a tripla-negatív emlőrákokban is bizonyítottan hatásos sacituzumab-govitecan.

A minimálisan invazív technika, azaz a laparoszkópia a technológiai fejlesz­tések és a műtéttechnikai tapasztalat növekedésével mára a bélsebészet szinte minden területén az elsődlegesen választandó műtéti megoldássá nőtte ki magát. Összefoglaljuk az idáig vezető főbb mérföldköveket, vala­mint a minőségi bélsebészet jelen és jövőbeli kihívásait.

Az emberi genomot a mindennapokban számos DNS-károsító hatás éri. A károsító ágensek a DNS-t sokféleképpen tudják módosítani. A DNS-repair mechanizmusok feladata ezeknek a lézióknak a kijavítása és a humán ge­nom épségének megőrzése. Akár örökletes, akár környezeti tényezők okoz­ta meghibásodásuk számos betegséghez vezethet.

A méhnyakrák teljeskörűen tisztázott patomechanizmusa, az orvosi tech­nológia fejlődése és a valós idejű egészségnevelés globalizációja elérhető közelségbe hozta a betegség eradikációjának lehetőségét. Az invazív esetek előfordulási gyakorisága a populációs szintű prevenció hiányosságainak mérőszáma. A korai esetek műtéttel gyógyíthatók, akár a fertilitás meg­őrzésével is.

Jelen közleményben a szerző megkísérli összefoglalni az endometriózis fel­ismerésének nehézségeit, a detekciós ráta javításának lehetséges módjait, valamint a kezelés fő irányvonalait. Szintén említésre kerülnek a kezelés potenciális szövődményei és a megelőzés jelenlegi lehetőségei.

A családorvosnak tudnia kell elkülöníteni a potenciálisan malignus és az egyértelműen benignus bőrdaganatokat, az utóbbiak egy része nem igényel kezelést, másik részük – változó tulajdonságú, tüneteket okozó vagy kozme­tikai problémát jelentő elváltozások – kezelése a családorvosi rendelőben is megvalósítható. 

A hidradenitis suppurativa (HS) vagy acne inversa az életminőséget je­lentősen rontó, súlyos egészségkárosodással járó krónikus, gyulladásos megbetegedés, elsősorban az axilla, a lágyékhajlat és az anogenitális régió érintettségével. A pubertás után jelentkezik, hosszú lefolyása során gya­kori fellángolások és kiterjedt hegesedés jellemzik. 

A kezdeti stádiumú emlőrák műtétekor a műtéti üreg „leborotválásával” felére csökkenthető az ismételt műtét szükségessége.

A genitális szemölcsök a szexuálisan aktív népesség kb. 1%-át érintik az USA-ban. Többségüket a humán papillómavírus (HPV) 6-os és 11-es típusa okozza. A sze­mölcsök a nyálkahártyán és a környező bőrön elhelyezkedő kis, lapos papuláktól a karfiolszerű növedékekig sokfélék lehetnek. A beteg kezelheti a szemölcsöt imiquimoddal, podofiloxszal vagy szinekatekinekkel, míg a podofillin, a diklór- és a triklórecetsav alkalmazása orvosi feladat. A sebészeti megoldások: kimetszés, krioterápia, elektrosebészet. A genitális szemölcsöket okozó HPV altípusokkal szem­ben megfelelő védelmet nyújt a kvadrivalens vakcina. A férfiakat a körülmetélés is védi a HPV terjedésével szemben.